0517_Süss fel nap! - atoszphotography

Süss fel nap!

Itt a tavasz, végre valahára! Legalábbis úgy fest, most már talán megmarad ez a kellemes időjárás (persze nem azokra az órákra gondolok, amikor épp ömlik az eső), a madarak csicsergése és a gyönyörű természet! : ) És ezzel együtt a napsütés is. Mai témaötletemet egyik vasárnapi fotóalanyom adta (köszi Anna). Miután megérkeztünk a kiszemelt helyszínre, örömmel jelentette ki: "De jó, végre a nap is kisütött!" Én meg csak fogtam a fejem...

Miért? A válasz igen egyszerű! Ahogy azt már korábban is említettem néhányszor - főleg a Random Session beszámolók során -, a napsütés nem a fényképész legnagyobb barátja (mint ahogy egyébként a sötétség sem). "De hát a fotó elkészítéséhez nem éppen sok fényre van szükség?" - tehetnénk fel a teljesen jogos kérdést. De igen, minél több a fény, annál jobb nekünk (eléggé leegyszerűsítve a képletet persze). Hogy mi a bajom mégis a napsugárzással? Nem a hőmérséklete, nem is az erőssége... hanem a mérete!

Hogy még jobban összekeverjek mindent, azt állítom: a Nap túl kicsi fényforrás! Valószínűleg ennek hallatán már egy amatőr csillagász is addig ütne a méregdrága teleszkópjával, amíg mozgok, de fotós szempontból igen is ez a helyzet. Hiszen gondoljunk csak bele, bennünket nem a Nap fizikai méretei érdekelnek, hanem az, hogy mekkora méretű fényforrást biztosít a számunkra. Így már kezd érdekes lenni a történet, igaz? A napkorong egy viszonylag kicsi kör az égen, talán egy 1 centes érmével ki is lehetne takarni (sose próbáltam, elképzelhető, hogy nem menne), és úgy viselkedik, mint egy pontvilágítás. De miért jelent ez számunkra gondot?

Azért, mert a túl távoli és/vagy túl kicsi fényforrások nagyon kemény árnyékokat okoznak a fotóalanyunkon (legyen az tárgy, növény, tájkép vagy ember), ami nem szép, igyekszünk tehát elkerülni. Hasonló a probléma a fényképezőgépek beépített vakuival is - de ez egy másik történet, most maradjunk a Napnál. Leegyszerűsítve: ha fényes napsütésben odaállítjuk fotóalanyunkat a lencsénk elé, egész biztosak lehetünk abban, hogy kemény, kontrasztos árnyékok fognak képződni, főként az álla és az orra alatt (mellett, attól függ, milyen szögből érkezik a Nap fénye). Ráadásul még az is benne van a pakliban, hogy hunyorogni fog (főleg, ha egy embert fényképezünk), esetleg foltok keletkezhetnek az arcon vagy más egyéb testrészen (ezt nevezik részleges árnyéknak).

jól látható kemény árnyék az arcokon

Persze, mint minden problémára, erre is akad megoldás. A legjobb talán, ha nem megyünk ki verőfényes napsütésben fotózni. Várjuk meg, amíg beborul kicsit az ég, vagy legalább amíg egy komolyabb felhő el nem takarja nekünk a Napot. Ekkor ugyanis kapunk egy természetes és hatalmas méretű diffúzor, ami megszűri a napsugarakat, és azok már nem direkt módon, hanem közvetetten érkeznek majd a fotóalanyunkra. Amennyiben nem embereket, hanem tájat vagy épületeket (várost) szeretnénk lencsevégre kapni, érdemes napfelkelte előtt vagy után 30 perccel (maximum egy órával) próbálkozni, amikor már kék az ég, de még nem ömlik a napsugárzás a kiszemelt helyszínre (ezt nevezik egyébként arany órának).

egy fotó az arany- vagy mágikus órából

Mi van, ha mégis fix időpontban kell fényképeznünk, akkor, amikor hét ágra süt a nap? Nincs gond, erre is van megvannak a módszerek (több is). Az egyik, hogy fotóalanyunkat az árnyékba állítjuk, egy épület vagy fa takarásába. Ebben az esetben ezek az objektumok fognak majd hasonlóképpen működni, mint a felhők, amiket az imént említettem. Ügyeljünk azonban arra, hogy ha fa takarását választjuk, a levelek között ne szűrődjön át a fény, mert azok világos, sokszor kiégett foltokat okozhatnak a képen. További megoldás lehet egy derítőlap alkalmazása. Kérjünk meg valakit, hogy tartsa a kör alakú derítőt - ami egy félig áteresztő hártya - fényképünk tárgya fölé, ezzel árnyékot képezve felette. Ügyeljünk arra, hogy ez a derítőlap elég nagy méretű legyen, és az általa vetett árnyék alanyunk képen szereplő minden testrészére kiterjedjen (értsd: ne csak a fej rész legyen árnyékban, hanem a kezek és lábak is, amennyiben látszanak).

kisméretű derítőlap használata portréfotózás közben

Egy következő megoldás (a végén még azt fogjátok gondolni, hogy hazudtam, amikor azt állítottam, hogy nem lehet napsütésben fotózni) az indirekt fény használata. Mit jelent ez? A fő fény (esetünkben a napfény) a fényképezőgép lencséjével szemben található, onnan esik (direkt módon - innen a neve) az érzékelőre. Ennek a technikának a használata nem olyan egyszerű, mint a fentebb említettek, számolnunk kell ugyanis néhány mellékhatással. Hogy mik ezek, és hogyan lehet őket kiküszöbölni, arról következő heti bejegyzésemben olvashatnak majd az érdeklődők. Addig is szép NAPot és jó fotózást nektek! : )

Powered by SmugMug Log In