0301_Random fotózás - atoszphotography

Random fotózás

Hosszú ideje villog a kurzor üresben... Azon gondolkozom, hogy lehetne elkezdeni ezt a posztot... Picit eltűntem a színről, se facebook kép, se blogbejegyzés, se új fotók a galériában... Történt egy s más az elmúlt két hétben... Gondoltam, elmesélem nektek, kiírom magamból, dühöngök egy sort... de aztán... úgy határoztam, hogy nem mondok semmit... Inkább nem!

A mai nem lesz egy hosszú bejegyzés. Nincs mit mondanom (leszámítva a történteket, amiket nem szeretnék leírni). Nem azért nincs, mert két hete csak folyamatosan itthon ülnék, nem csinálnék semmit, csak lógatnám a lábamat. Azért nincs, mert nem szeretném elmesélni azt a megrázkódtatást, ami történt velem az elmúlt két hétben. Persze nincs tragédia, csak kavarognak bennem az érzések (még mindig), és nem tudom mit gondoljak. És nem azért nem írom le, amit most kellene, mert rádöbbentem, nem volt igazam... Csak simán nem feszegetem a témát. Így is veszítettem már eleget azzal, hogy egyszer kinyitottam a számat.

Sokáig tartott, míg helyreállt a rend és a pozitív gondolkodás a fejemben. Mire egyáltalán rájönni arra, mitől érezhetném magam újra fotósnak. Miután kitaláltam, persze már pofon egyszerűnek tűnt a megoldás. ÚJRA FOTÓZNI KELL! Ilyen egyszerű! Ki hitte volna! Mint amikor az ember leesik a lóról (nem tudom, de azt mondják), újra vissza kell ülni rá. Nekem is újra a kezembe kellett fognom a masinát, meg kellett mozdulnom, kompozíciókat keresnem, lenyomni a gombot, és igen, képeket kell készítenem. Hisz ezt csinálja egy fotós!

Szóval gondoltam egyet, összeraktam az utazós motyót, és mindenféle gondolatokkal a fejemben nekivágtam az ismeretlennek. Nem volt semmi előre elgondolva, nem voltak "kötelező" képek, amiket mindenképp el kellett volna készíteni, mert a megrendelő kéri, akarja, követeli majd. Aztán rájöttem, igazából már az idejét se tudom annak, mikor vágtam neki a semminek, az ismeretlennek csak így, hirtelen elhatározásból. Anélkül, hogy bárki is megkért volna rá, anélkül, hogy bárki is mondta volna, mit és hogy fotózzak. És rá kellett jönnöm, hogy bizony igencsak jól esett ez az érzés.

Dunaszerdahely mellé, egy elhagyatott horgásztóhoz vitt az utam (köszi Anna a tippet), ahol nagyjából egy egész estés poszt-apokaliptikus horrorfilmet is le lehetett volna forgatni. Rengeteg lehetőség volt fotókat készíteni, csak úgy jöttek a témák, adták magukat a helyzetek. Az eredményt láthatjátok itt a sorok között. :)

Olyannyira megtetszett ez a random fotózás, hogy úgy döntöttem, továbbgondolom az ebből fakadó lehetőségeket. Ki is találtam már, miként valósítsam meg az ötleteimet, de egyenlőre ezek legyenek meglepetések. Egyenlőre, de azért lessétek a facebook oldalam és persze hivatalos weblapomat is, mert hamarosan jönnek az infók! :)

Powered by SmugMug Log In