0209_Farsangi bál - atoszphotography

Farsangi bál

Ilyenkor február környékén megszámlálhatatlan mennyiségű bált és mulatságot rendeznek különféle szervezetek, közösségek, iskolák és társaságok. Eljutni ezekbe senkinek sem jelent igazán nagy kihívást, hiszen mindenki ismer valakit, aki tagja a fent felsorolt csoportosulások valamelyikének. Részt venni tehát egy farsangi bálon nem rendhagyó. Fotósként részt venni azonban már sokkal izgalmasabb! A következő néhány bekezdésben megpróbálom összegezni ezzel kapcsolatos az élményeimet nemcsak emocionális, hanem szakmai alapon is.

Nem szoktam nagyon különbséget tenni esemény és esemény, fotózás és fotózás közt. Mindegyik ugyan olyan fontos a számomra, hiszen mindig arra törekszem, hogy a megrendelő elégedett legyen a kapott látvánnyal. A most pénteki bálra mégis valamiért extra izgalommal készültem. Magam sem tudtam volna megfogalmazni (még most sem tudom), mi dolgozott bennem, de éreztem, hogy most valami különlegességgel kell előállnom. Elhatároztam hát, hogy jó előre felkészülök az eseményre.

Először is összeírtam egy listát, ami a szükséges felszereléseket tartalmazta. Szép sorjában, minden tartozékot, kameraelemet, állványt, kábelt és kütyüt összegeztem a fejemben, hogy még csak véletlenül se maradjon itthon semmi. Ez a része a felkészülésnek egyébként nem szokatlan, már-már rutinszerűnek mondható. Nem árt, ha az ember előre gondolkodik, mert ha a helyszínen derül ki, hogy hiányzik egy tartalék aksi vagy memóriakártya, nos... az több, mint kellemetlen.

A készülődés következő szakaszát egy újabb lista jelentette. Elgondolkoztam azon, hogy miről is szól egy bál (fotós szemmel). Nyitóbeszédek, tánc, még több tánc, aztán egy kis tombola és tánc reggelig. Eléggé egysíkúan hangzik (és valójában az is - fotós szemmel)! Elhatároztam hát, hogy önmagam és természetesen a képeket később megtekintők szórakoztatására is különféle kihívások elé állítom magam az este során, és olyan fotókat fogok majd lőni, amelyek elkészítése valamilyen különleges (lehetőleg a sötéttel kapcsolatban lévő) technikát igényel.

Először is igyekeztem korábban érkezni, hogy akkor, amikor még szinte üres a bálterem, remek nyitóképeket tudjak készíteni. Imádok elmerülni a részletekben, amiket ezúttal a díszítés és a jelmezbálra jellemző kiegészítők jelentettek. Ezek a képek egyébként a történetmesélés eszközei is, hiszen minden jó sztori egy remek bevezetéssel kezdődik. Ezek voltak az én úgynevezett hol-volt-hol-nem-volt képeim (én neveztem el őket így, senki ne guglizzon rá erre a kifejezésre :D). A fotózáskor ugyanis az ember nemcsak dokumentál és megörökít, hanem történetet is mesél. Ezt sosem szabad elfelejteni munka közben!

Miután elkészítettem a "kötelező képeket", jöhettek a lista további elemei. Főként a fénnyel és a sötétséggel, a záridő hosszával, a kamera mozgatásával és a vaku irányával próbáltam játszani. Az alábbi első kép hosszú záridővel készült (szigorúan állványról). Nem volt egyszerű állvánnyal lavírozni a táncoló tömegben, de azt hiszem megérte a fáradságot. Ezzel a képpel főként a mozgást lehet kifejezni. Azt, hogy a bálban nem csupán pózoló fiatalok voltak, hanem igenis mindenki bulizott és jól érezte magát. Jól látható, hogy a lufik élesek a plafonban, csak a fények és az emberek amik változnak (az egyébként tök sötét táncparketten - ez aztán a kihívás!).

A következő kép trükkje a kamera mozgatásában rejlik. Kicsit bonyolult elmagyarázni (sokkal bonyolultabb, mint megvalósítani), de megpróbálom. A záridőt 1,2-re növeltem, ami azt jelenti, hogy valamivel több mint egy másodperc alatt készül a kép (hozzávetőlegesen ez sokkal hosszabb idő, mint amivel általában dolgozom - 2 századmásodperc). Először exponálok, majd kicsit megdöntöm a gép vázát balra (óra járásával ellenkezőleg az objektív tengelye körül). Majd lenyomom a kioldógombot teljesen, közben pedig elkezdem forgatni a fényképezőgépet. A vaku közben végzi a dolgát, így lehetséges, hogy a kép tárgya (jelen esetünkben a táncoló pár) éles, minden más pedig elmosódott a forgatás következtében.

Jöjjön még egy kép, ami kicsit eltér a hagyományostól. A koncepció lényege, hogy két vakuval dolgoztam. Az egyik a gépen, a másik pedig állványon a fénykép alanyai mögött található. Úgy kell beállítani a képet, hogy a vakut a képen szereplők közül valaki eltakarja, így az nem látszódik, csak annak fénye. Sajnos nem volt lehetőségem nagyobb helyet hagyni a fotóalanyok és a háttér között (hogy a háttér jobban elmosódjon), így kevésbé kivehető a második vaku fénye, de azért így is remek hajfényt alakított ki a képen.

Ha mindez nem lett volna elég kihívás (nekem nem volt), megpróbálkoztam még egy újdonsággal (ami számomra is igazán újdonság volt és kihívás elé állított). Elhatároztam, hogy a bált felosztom különböző szakaszokra, és ezen szakaszok alatt készített képeket ott a helyszínen kiválogatom, kiretusálom (amennyire lehet) és kivetítem a jelenlévők legnagyobb örömére (vagy épp bánatára). Három részre osztottam az estét, az első körben a kezdőképek szerepeltek az első táncig bezáróan, majd még több tánc, végül a kis "művészképeim". Az igazi kihívást az jelentette, hogy mikét tudom gyorsan és jól kijavítani a képeket. Szerencsére van erre egy remek program, aminek az alapos ismeretével és egy "kis" rutin segítségével teljesíthető volt a feladat. Nem tudtam, hogy az emberek miként fogadják majd ezt az egészet, mindenesetre így utólag elmondhatom, hogy inkább pozitívan mintsem viszolyogva. Még ha nem is tudatosan, de sokkal többen álltak elém azzal a kéréssel, hogy készítsek róluk és a barátjukról, barátnőjükről vagy baráti társaságukról egy közös képet, mint eddig valaha (nagyon elterjedt szokás ugyanis a szelfizés - hiába rostokolok ott kezemben egy hatalmas fényképezőgéppel, inkább készítenek a fiatalok saját telefonnal kérdéses minőségű fotót, mint hogy szóljanak). Ráadásul egy csomó kérdést is kaptam, rengetegen követték rajtam a képeket (a legkorábbi szombat délelőtt 10 óra magasságában érkezett).

Bár a közel ötszáz képet kiválogatni nem volt egyszerű (itt jegyezném meg, hogy amiket este retusáltam, azok mentek a kukába, mármint ami az utómunkát illet), remélem azért mindenki megelégedésére szolgáltak. Ha még nem láttad az eseményről a galériát, akkor itt megnézheted. Ha pedig lesz lehetőséged kipróbálni a fent leírt technikák valamelyikét a következő bálban, ne habozz, használd őket bátran!

És végül: az egyik tanárnő sajnált, hogy még péntek este is dolgoznom kell. "de legalább szórakozol is közben" - állapította meg végül. Nos igen, a munka mellett nagyon jól éreztem magam a farsangi iskolabálban :)

Powered by SmugMug Log In