1129_Lehet, hogy eltört - atoszphotography

Lehet, hogy eltört...

Az élet minden területén léteznek bizonyos íratlan szabályok. Vannak, amelyeket a társadalom állított, akadnak olyanok is, amik a mindennapok rutinja során alakultak ki. És amelyekhez a legjobban ragaszkodunk, azok, amelyeket mi magunk alkottuk! Azonban néha még ezek betartása sem elég, hogy ne üssük meg a bokánkat, még akkor sem, ha a szabály pont egy tévedésünk okán keletkezett...

Egy fotósnak sok rémálma lehet. Az egyik közülük, hogy szeretett felszerelése megsérül. Ezért is olyan fontos a védelme, amikor nem használjuk, vagy épp munka közben, amikor szintén van rá esély, hogy károsodjanak a cuccaink. Odafigyelünk az utazásnál és akkor is, ha be kell az alkatrészeket csomagolni valami oknál fogva. Mégis nagyon nehéz megmondani, mikor leselkedik a legnagyobb veszély a fényképezőgépre és tartozékaira. Ha nekem tippelnem kellene, akkor nem tudom, mit mondanék, de semmiképpen sem azt, hogy használat közben. Hisz akkor úgyis odafigyelünk arra, amit csinálunk. Igen ám, de nem túrázás közben!

(free stock fotó)

Az egyik saját íratlan szabályom, hogy túrázásra sose vigyek fényképezőgépet (a másik meg a buli, ennek érthető okai vannak). Azért ne, mert előre nem lehet tudni, hogy milyen terepviszonyok várnak az emberre, mennyire csúszik majd az út, mikor billent ki valami az egyensúlyomból és mikor kell letennem a kezem, hogy megtámasszam magamat. Sőt, ha belegondolunk, amikor elvesztjük az egyensúlyunkat, automatikusan kézzel nyúlunk valamerre (hogy ellensúlyozzunk, hogy megtartsuk magunkat vagy legvégső esetben tompítsuk az esést). Azzal a kézzel, amiben a fényképezőgépet tartjuk. Azzal, bizony! Így aztán ha csak egy pici jelét is látom annak túrázás közben, hogy nehéz terep közeleg, azonnal bekerül a masina a táskájába, ahol jól érzi magát, ki van párnázva és a legkisebb eséllyel sérül meg. Aztán ha látok valami szépet, akkor megállok, szusszanok egyet, keresek egy biztos pontot és előhúzom megint a gépet. De ki gondolta volna, hogy itt a sík terepen, egy egyszerű kis gyalogtúrán is érhet meglepetés. Pedig érhet! Soha nem lehet tudni, mikor jön egy sárosabb szakasz vagy egy hatalmas pocsolya. Most szombaton is jött egy ilyen (pedig már napok óta nem esett), és amikor már azt hittem, hogy megúszom...

(free stock fotó)

Akkor megúsztam... Vagy inkább megmerültem :D Mert egy ág oldalba vágott és nem hagyta hogy elforduljak a megfelelő irányba, így pont beletoccsantam a tócsa kellős közepébe. SZERENCSÉRE nem volt nálam a gép, mert betartottam a saját szabályaimat! De ha ott lett volna, akkor már vehettem volna egy újat, mert pont beledobtam volna a sárba (azt meg ugye az elektronika nem szereti). Tanulság: ha úgy érzed, nincs helye a fényképezőgépnek egy adott helyszínen, akkor ne vidd magaddal. Ha mégsem gondoltál előre egy adott szituációra (pl. hogy szabadtéren lesz egy esemény és rákezd az eső), akkor legyél észnél, óvd meg és rakd el a technikát időben! Próbáld felismerni a rá leselkedő bajt!

(free stock fotó)

Szerencsére meghallottam a belső hangot, ami azt súgta, jobb lesz a gépnek otthon, koncentrálj a túrára. Így aztán még aznap (szombaton) ki tudtam menni elkészíteni ezeket a naplementés felvételeket, amelyekből sikerült ál-HDR felvételeket is összehozni. Erre az alkalomra egyébként már közel egy hete vártam, de vagy nem volt szép ez a természeti esemény, vagy borús volt az égbolt, vagy épp nem értem rá. Szerencsére aztán mégis összejött! :)

Powered by SmugMug Log In