1018_Elgondolkodtam... - atoszphotography

Elgondolkodtam...

Ahogy egyre korábban sötétedik és napközben is egyre vastagabb a felhőtakaró, úgy növekedik az az időtartam, amit az ember hajlamos depresszióval és gondolkodással tölteni. Szerencsére előbbi nem nagyon érint, utóbbi azonban annál inkább. Figyelem, a mai blogbejegyzés tartalma erősen melankolikus, elvont és személyes jellegű! A fotózást pedig inkább a jogi oldalról érinti. Én szóltam előre! :D

Hol is kezdjem... Áh igen, megvan! A következő sorok NEM lejáratásról szólnak, még csak nem is ítélkezem senki felett. Egyszerűen csak elgondolkodtatónak találtam valamit, amit szeretnék veletek is megosztani. Ennyi, nem több! Most, hogy ezt tisztáztuk, vágjunk bele a történetbe! Ha az ember nyitott szemmel böngészi a netet (és/vagy van egy hiperaktív segítője - ugye, Ani?!), akkor könnyűszerrel találhat fotópályázatokat bizonyos oldalakon. Ilyen eseményeket írhatnak ki különféle szervezetek, iskolák, társaságok, a jelentkezés lehet feltételhez kötött de nyilvánosan elérhetőek is bárki számára. Én magam is gyakran meglesem a kritériumokat, sőt, néha még az is előfordul, hogy jelentkezem rájuk. Persze ez nem gyakori jelenség, mert nem vagyok híve a versengésnek, ráadásul a művészet megítélése (így a fotózásé is) eléggé szubjektív műfaj. De ez akár egy következő téma is lehetne, ma nem erről szeretnék elmélkedni.

free stock fotó

Hanem egy konkrét fotópályázatról, amire magam is  jelentkezni szerettem volna (illetve aztán jelentkeztem is, még egyszer mondom, ez nem lejáratás, puszta eszmefuttatás). Elolvastam a feltételeket, végiggondoltam a történetet, minden kritériumnak megfeleltem, remek! Kiválasztottam a  fotókat, amiket kifejezetten erre az eseményre készítettem. remek! Mi kell még? A jelentkezési lap! Letöltöm a netről, beírom a szükséges adatokat, átpörgetem a "kisbetűs részt"... először, aztán valamiért elolvasom, tüzetesen, mert hát a filmekben is mindig azt mondják, hogy így kell tenni, márpedig ha a tévében így van, akkor a valóságban is... gondolom. Ez a bizonyos "csak úgy mellékesen megemlítjük rész" a következőt tartalmazta:

"Aláírásommal igazolom, hogy megismertem és elfogadom a szervezők által kiírt fotópályázat részvételi feltételeit és szabályzatát. Adataim megadásával elfogadom a pályázati feltételeket, vállalom, hogy a képek szabad közlési jogát, valamint felhasználási jogát kiállítás céljára átadom a szervezőknek. A szervezők kijelentik, hogy az általam megadott személyes adatokat bizalmasan kezelik, illetve az adatvédelmi törvény rendelkezései szerint használják. A kiállítás rendezői a fotókat szerzői jogdíj fizetése nélkül publikálhatják a kiállítás propagálása érdekében, valamint saját kiadványaikon felhasználhatják."

free stock fotó

Elsőre nincs is ezzel gond, minden jónak tűnik... elsőre! Aztán elolvasod újra meg újra, és jön a megdöbbentő felismerés. Segítek picit! Fókuszáljunk arra a részre, hogy "vállalom, hogy a képek szabad közlési jogát, valamint felhasználási jogát kiállítás céljára átadom a szervezőknek" - ez így teljesen korrekt, a kiírásban is említenek egy kiállítást, ahol majd a győztes munkák megjelennek - részünkről a megtiszteltetés, de komolyan! :) De aztán néhány sor rizsával lejjebb: "A kiállítás rendezői a fotókat szerzői jogdíj fizetése nélkül publikálhatják a kiállítás propagálása érdekében, valamint saját kiadványaikon felhasználhatják." Ez a mondat egy fokkal már rázósabb, ha jobban megízlelgetjük. Persze ez nem azt jelenti, hogy holnap már egy billboard-on fog virítani a fotóm, de a "saját kiadvány" elég sejtelmesen hangzik, de ami még fontosabb, nagyon sok mindent magába foglalhat. Kíváncsiságból konzultáltam egy ügyvéddel is (igen, ha az ember vállalkozást indít, legyen egy jó ügyvédje és egy jó könyvelője - pipa és pipa), aki megerősítette bennem a fura érzést, miszerint a fenti mondatot (erős sarkítással!!!) a következőképpen kell érteni: aláírásommal beleegyezek, hogy átadom a bal vesémet is a szervezőknek.

free stock fotó

Most persze azt gondolhatnátok, hogy túlzok, és igazatok is lehet, addig, amíg egyszer szembe nem jön egy fotó olyan helyen, ahol nem lenne szabad szerepelnie. Ráadásul voltak már afférjaim szerzői jogi téren, szóval úgy gondoltam, jobb agyalni egy sort ezen a néhány mondaton. Persze nem azt mondom, hogy a szervezők fel is fogják használni a képeket, vagy, hogy ezt a kitételt azért írták a jelentkezési lapra, mert előre megfontolt szándékkal rossz célra szeretnék felhasználni a beérkezett fotókat. Egyáltalán nem gondolom ezt, olyannyira nem, hogy - amint már említettem - én magam is beküldtem a felvételeimet. Csak azért fura érzés, hogy teljesen le kell mondanod a felhasználási jogaidról, ha nevezni szeretnél. Mintha egy szülőnek azt mondanánk: "oké, onnantól kezdve, hogy iskolába jár a gyereke, ön már nem nevelheti őt otthon." És az ördög ugye sosem alszik, aki egyszer megütötte a bokáját... az különösen érzékeny lesz a jövőben ilyen téren.

Ó, te hős, köszönöm, hogy eljutottál idáig az olvasásban! Ennyi, vége a megpróbáltatásoknak! :D Leírom harmadszor is, mert az a biztos: a fentiekkel senkit sem szándékoztam megbántani vagy lejáratni. A pályázatot kiíró szervezet nevét szándékosan hagytam ki az idézett szövegből, mert nem az volt a cél, hogy bárkit is elrettentsek a jelentkezéstől. Semmi gonosz vagy hátsó szándék nem vezérelt a blog megírásakor, egyszerűen csak leírtam a gondolataimat és aggályaimat ezzel a témával kapcsolatban :)

Powered by SmugMug Log In