1011_Végre kijutottam! - atoszphotography

Végre kijutottam!

Végre valahára egy hosszas vajúdást követően sikerült kiszabadulnom! Persze nem a börtönből, és nem is zártam magamra az ajtómat. Sőt, még a lift se ejtett rabul (gondolom mindenki járt már így és tudjátok, milyen kellemetlen az)! Egyszerűen csak sikerült megvalósítanom egy fotózást, amit már... kb. két éve tervezek. Ennek örömére még a heti blogtémát is lecseréltem!

Olyannyira, hogy jelen pillanatban, most, amikor íródik épp ez a szöveg, fogalmam sincs, hogy miről szeretnék mesélni. Tudjátok, a blogírás egy kreatív folyamat... Kitalálni a témát hétről hétre, elgondolni, miként lehetne felvezetni majd végigvinni azt, értelmes gondolatokat megfogalmazni, logikai sorrendet felállítani... Na ez mind elkészült már fejben mára, csak aztán jött ez a fotózás, ami mindent felülírt. Nem ez volt életem nagy munkája, nem is egy hírességet fényképeztem, vagy egy olyan helyen jártam, ahová "egyszerű halandó" nem léphet. Nem ezért emlegetem ennyit ezt a fotózást, hanem azért, mert rengeteg csillagnak kellett jól együtt állnia ahhoz, hogy végre sikerülhessen!

Az ötlet maga, hogy őszi tájat (vagy inkább hangulatot) szeretnék fotózni, már tavaly ilyenkor megszületett. Nyilván nem volt nehéz, hisz ez az évszak vizuális szempontból az egyik leglátványosabb (leszámítva a japán tavaszt, de oda még nem volt szerencsém eljutni... majd egyszer!). A tervezés és a megvalósítás között azonban sokkal nagyobb a szakadék, mint hinnénk! A múlt évben az volt a legfőbb hátráltató tényező, hogy - most figyelj - nemes egyszerűséggel nem találtam megfelelő helyet. Egyszerűen átvert és megvezetett, körülállt és kiröhögött a természet... Az egyik pillanatban még zöldek voltak a fák koronái, majd elszáradtak, de még mindig hiányoztak a színes levelek... Aztán meg lepotyogtak és maradt a téli kopárság.

Idén aztán jól rákészültem, ki is néztem egy szép formás fát itt a lakótelepen. De, hogy ne legyen könnyű a dolgom, azért most is közbejött néhány nem várt esemény. Volt, hogy épp elkezdett esni az eső, amikor indultam (ez kétszer is megESETT), máskor épp elbújt a nap és az égbolt sem olyan volt, mint amilyet megálmodtam (ember tervez, ugye), aztán az sem volt ritka, hogy épp közbejött valami, amikor ugrásra készen álltam. A legfájóbb az volt, amikor épp kocogni voltam, és persze nem volt nálam fényképezőgép... Életem egyik legszebb égboltját NEM sikerült megörökíteni. Több, mint bosszantó! Aztán végül a fa, amit kinéztem magamnak, már szinte teljesen ledobta a leveleit... Már épp feladni készültem a kihívást (amit mellesleg én állítottam saját magam elé), amikor szombat délután végre kiszabadultam a természetbe :)

Természetesen az égbolt és a fényviszonyok nem voltak a legmegfelelőbbek, én legalábbis nem ilyet szerettem volna, de már nem akartam válogatni. Nekiindultam a városnak (jah igen, mert ha eddig nem említettem volna, ez is a deal része volt, hogy NEM az erdőben szeretnék őszt fotózni), és elkezdtem fényképezni, dolgozni azzal, amim volt. A cél az őszi hangulat megörökítése volt (nem, nem azé, ami most épp odakinn van - 10 fok esővel), amikor még inkább a nyárra emlékeztetnek a színek és a napsütés, de mindeközben érezzük, hogy bizony lassan itt az ideje felkészülni a hosszú télre. Winter is coming! A végeredmény itt látható a sorok között, de szintén megtaláljátok a fotókat a galériában (kicsit lentebb a természetképek között).

Powered by SmugMug Log In