0726_Melyik a legkönnyebb? - atoszphotography

Melyik a legkönnyebb?

Úton-útfélen az ember összetalálkozik fiatal pályakezdőkkel - főleg, ha tudatosan keresi az ilyeneket :) -, akiktől néha eszméletlen sokat lehet tanulni. Néha pedig feltesznek olyan lényegre törő kérdéseket, amelyeket nem csak nekik érdemes megválaszolni. Ez történt múlt héten is, amikor egy olyan téma került előtérbe egy beszélgetés során, ami talán titeket is érdekelhet!

Egy ifjú hölgy pár perc beszélgetést követően őszintén szegezte nekem a következő kérdést: Melyik a legkönnyebb fotóműfaj? Ezt követően egy viszonylag hosszú monológ következett, amivel most nem szeretnélek titeket fárasztani, inkább megpróbálom összeszedni a gondolataimat és lerövidítve átadni azokat nektek. Először is szögezzük le: nincs könnyű vagy nehéz fotózás! Minden csak gyakorlás kérdése! Ha az ember kezdő fotós és épp most ismerkedik a műfajokkal, vagy hobbi szinten kattogtat, nem árt meghatározni, mire szeretne specializálódni. Elsősorban gazdasági szempontok miatt, hiszen fotózás és fotózás között elég nagy különbség van, ennek megfelelően más felszerelés is kell hozzájuk. Sajnos nincs egy általános, egyetemes, mindenre tökéletesen megfelelő összeállítás. Teljesen más objektívek kellene például egy portrézáshoz, és megint másokat használ egy sportfotós. És akkor még nem beszéltünk a kiegészítő kütyükről, amit - mint a mesében - kis piros "talicskán" húzhatnánk magunk mögött, ha mindenből birtokolni szeretnénk egyet.

ingyenes stock fotó

Azért is fontos a specializálódás, mert, mint a művészeteknél és tudományoknál, úgy a fotózásnál sem lehetünk polihisztorok. Mára már annyira eltérő technikákat használnak az egyes műfajoknál, hogy képtelenség mindet ismerni - és ami még fontosabb, gyakorlatot szerezni bennük. Mert ezen van a fő hangsúly, hogy miben vagyunk gyakorlottak. Melyik az a kép vagy technika, amit álmunkból felkeltve is képesek vagyunk elkészíteni vagy használni? Hiába tudjuk elméletben, hogyan készül egy panorámafotó, ha nem gyakoroljuk eleget (vagy nincs meg hozzá a megfelelő felszerelés), akkor biztosan véteni fogunk néhány hibát. Bár dönteni nem tudok senki helyett sem, azért megpróbálok segíteni azzal, hogy sorra veszem az egyes (fő)műfajokat minden előnyével, hátrányával és ha rendelkezem vele, akkor tapasztalataival is :)

ingyenes stock fotó

Tájfotózás - kezdjük talán a legegyszerűbbel. Tájat fotózni könnyű, csak néhány apró szabályt kell betartanunk (pl. figyelni a horizontra, a megfelelő napszakra stb.). Az sem árt, ha szeretünk túrázni, hiszen a megfelelő kompozíció megtalálása nem megy gyorsan (és sok gyaloglást igényel). Nem árt, ha a birtokunkban van egy nagylátószögű objektív (14 mm körüli), de ha nincs ilyenünk, az sem baj, a kit objektív (18-55 mm) is tökéletesen funkcionálhat. Ami viszont elengedhetetlen, az egy JÓ állvány! Enélkül útnak se induljunk. Ide tartozik még az egyik talán legismertebb (és általam is emlegetett) panorámafotózás. Ez sem igényel különösebb felszerelést, csak némi gyakorlást és újabb szabályok betartását.

Természetfotózás - az előbb műfaj rokona, azzal a különbséggel, hogy egy igazi természetfotós egy vagon felszereléssel, szűrőkkel, objektívekkel és gépvázzal rendelkezik. Sajnos a vadont képtelenség lencsevégre kapni pár olcsó alapfelszereléssel. Nagyon komoly motyó - és vastag tárca - kell hozzá. Persze lehet próbálkozni, ahogy én is teszem néha a természetbúvár csapattal, de eléggé vesződséges munka lesz igen kevés sikerélménnyel.

Portré- és modellfotózás - bár a kettő messze nem ugyan az, mégis egy kalap alá veszem. Főként azért, mert ez a kettő talán a legkeresettebb műfaj, amit bátran tudok ajánlani bármelyik kezdő fotósnak. Ültessünk le egy családtagot nem messze az ablakhoz, komponáljunk, nyomjuk le a gombot és tessék, máris portréfotósok lettünk! Persze a gyakorlatban azért ez nem ilyen egyszerű. A portrézáshoz nem kell sok felszerelés, csak egy jó teleobjektív (személy szerint egy 55-200 mm-eset használok erre a célra). Ami viszont elengedhetetlen, az a sok türelem és a jó emberismerő készség. Itt ugyanis (ha eddig még nem esett volna le) élő eleven emberek lesznek a modelljeink. Ami többször jelenthet hátrányt és kihívást, mint előnyt! Ezt a két műfajt is lehet komolyabb (és tárcát megterhelő) szinten űzni, amikor már saját stúdióval, fényekkel, derítőkkel, fénymódosító eszközökkel és asszisztenssel rendelkezünk, de kezdetnek jó lesz egy szék, egy szoba és a természetes napfény is! :)

Eseményfotózás - ez a kedvenc műfajom, én magamat is főként eseményfotósként szoktam definiálni. Rengeteg előnye között ott van például, hogy események szinte mindenhol vannak, a nagyvárosoktól kezdve az utolsó kis falucskáig. Van tehát hol gyakoroljunk. Másik nagy pozitívuma, hogy nem kell hozzá felkérés. Igaz egy akkreditációval sokkal közelebb mehetünk a történésekhez (koncertek, fesztiválok, bemutatók, kiállítások), de ha nem rendelkezünk ilyennel, akkor is tudunk gyakorolni és fejleszteni önmagunkat. Hogy még mindig a plusz előjelhez tartozó felsorolást bővítsem: nem kell hozzá sok felszerelés! Általában úgyis természetes fényeknél fogunk dolgozni maximum egy vakuval. De sajnos az élet sosem fenékig nutellás kenyér (nem szeretem a tejfölt, bocsi), ennek a műfajnak is megvan a maga Achilles-sarka. Nagyon sok gyakorlást igényel, hogy mindig tudjuk, hova kell állni ahhoz, hogy a legjobb fotót készíthessük. Ismerni kell a programokat, nem árt tudni magának az előadásnak sem a menetét (ha nem tudjuk, akkor jön jól a tapasztalat), ráadásul mindig gyorsan kell reagálni, helyezkedni és cselekedni, mert itt NINCS visszalövés és még egy lehetőség a jó kép elkészítésére. Ha valami kimaradt vagy elszalasztottuk, akkor így jártunk!

Esküvő- és családi események fotózása - ilyen műfaj nincs, ez is egy összevont kategória, ami kicsit sután hangzik, de mindjárt elmagyarázom, miért lett ilyen. Bár sokan megvetnek miatta, én mégis az eseményfotózás egyik alműfajaként kezelem ezt a csoportot, hiszen az alap feltételek szinte megegyeznek. Sok van belőle és mindig tettre késznek kell lennünk, hiszen nincs vissza taps. Akkor mégis mi a különbség? Az, hogy ezek az események (főleg az esküvők, keresztelők, elsőáldozások, szülinapok) rendszerint zárt teremben, rendszerint sötétben zajlanak, amihez már legalább egy speciális objektívre (és legalább egy gépvázra, meg egy rakat tartalék felszerelésre) lesz szükségünk. Jah és ne feledjük az ügyfelet sem! Ha egy eseményt elrontasz, amin csak önmagad szórakoztatására kattogtattál, nos az erősen a "megesik" kategóriába tartozik... Ha nincs meg a gyűrűfelhúzás vagy a csokoreldobás, nos... gratulálok, nyereményed egy dühös menyasszony, akivel ezt a "kis bakit" el kell simítanod!

Sportfotózás - eh, ahogy a reklámban is elhangzott: "Önnek ezt nem ajánlom!" Senkinek sem ajánlom, feltéve ha nem robbantottál épp bankot vagy nem szakadt rád a lottó főnyereménye. Nagyon sok felszerelést igényel, ráadásul a legdrágábbakat, mert általában gyorsan mozgó objektumokat akarsz elkapni általában sötét helyen... A kettő pedig nem szereti egymást. Egy jó fényerejű és rajzolatú 600 mm-es objektív pedig nem két fillér (cent, mindegy is). Nem beszélve a gyakorlásról! Pontosan ismernünk kell a sportágat, amit fotózunk. Tudnunk kell, hogy hova kell állni, honnan érkezik a passz, a labda, hol lesz az esemény, merre ugrik a ló, mikor lesz touchdown ... szóval ezt csak a bevállalósabbaknak!

Speciális fotózások - gondolok itt például a HDR és makrofotózásokra, amelyek igencsak különleges, drága és olyan felszereléseket igényelnek, amiket sehol máshol nem tudsz felhasználni. Azt gondolom, hogy ezek szintén nem a kezdőknek való műfajok.

A fenti felsorolás persze nem teljes, talán képtelenség is lenne mindent leírni egy listára. Röviden összegezve azt mondanám, hogy ha tényleg csak most ismerkedsz a gépeddel, a fotózással és önmagaddal, akkor kezdd egy jó kis tájfotózással, vagy ha lehetőséged van rá, akkor utcai képek készítésével. Ha tényleg rosszat akarsz magadnak és emberekkel szeretnél foglalkozni, akkor ültess le néhány családtagot, testvért, barátot, nagymamát, és készíts róluk fotókat. Próbáld kiismerni a gépedet és a fényeket. Ha pedig szereted belevetni magad a nyüzsgésbe és nem félsz attól, hogy tönkremegy a géped, akkor látogass el néhány eseményre és fotózz saját szakálladra. Végezetül még egy jótanács: sose vállald túl magad és ne érezd rosszul magad, ha nem olyan képeket készítesz, mint a "filmekben". Ha ránézel a saját felvételeidre és azt látod, hogy más, mint amiket a profik posztolnak, tedd fel a következő kérdéseket magadnak: Ugyan olyan gépem és felszerelésem van, mint nekik? Ugyan olyan rég foglalkozom *ide helyettesítsd be az adott műfajt* fotózással, mint ők? Tényleg baj, ha eltérő vagyok a többiektől? :) El kell fogadni, hogy a technikának vannak határai, de nem árt ezeket feszegetni néha! A lényeg, hogy hozd ki a legtöbbet az adott helyzetből és lehetőségekből :)

Powered by SmugMug Log In