0719_Heti jótanács - atoszphotography

Heti jótanács

Oly sok szó esett már a beállításokról, záridőről, rekeszértékről, érzékenységről... Van azonban még egy fontos alkotóelem, ami talán a leginkább közrejátszik egy kép vagy fotósorozat elkészítése során. Ez az összetevő pedig maga az ember. És ahol megjelenik a humán tényező, ott bizony szinte azonnal felbukkan a hiba és a mulasztás is!

Mindegy, hogy program üzemmódban vagy teljesen manuálisan használjuk-e a fényképezőgépünket, az sosem fog helyettünk gondolkodni (na jó, talán automatára állítva igen), megválasztani a körülményeknek megfelelő setupot. Persze segít, de nem árulja el, hogy mi a hiba a képen. Én erre saját hibámból jöttem rá, amikor sikerült benti beállításokkal (f/1.8; 1/200; ISO 1600 + vaku) verőfényes napsütésben fotóznom. Nem értettem, miért ég ki az összes képem és miért olyan világos az összes fotón minden személy. Nem jöttem rá, egészen addig, amíg nem álltam neki a fotók feldolgozásának. Akkor ugyanis ránagyítva az egyikre láttam, meglehetősen képzajosak a részletek. Ekkor, mint akit fejbe kólintottak egy ásóval, belém nyilallt a tudat: elfelejtettem visszaállítani a szenzor érzékenységét...

A legszomorúbb a történetben az, hogy ez nem is olyan rég esett meg velem. Nem kezdő koromban, nem évekkel ezelőtt! Most, kb. két hónapja. Ráadásul ez egy eseményfotózás volt, amiről ugye köztudott, hogy nem lehet visszalőni, nem kérhetjük meg a résztvevőket, hogy újra álljanak össze egy fotóra - főleg, ha már otthon vagyunk, és csak akkor döbbenünk rá, hogy vétettünk egy nagyot. Szerencsére a szóban forgó képeket "csak" egy kedves barátomnak készítettem (gyorsan tegyük hozzá, hogy ez nem mentesít semmi alól), ráadásul sikerült megmenteni a fotók nagy részét (ezúton szeretnék köszönetet mondani az Adobe munkatársainak és a modern technikának :D).

Mi a történet tanulsága? Az, hogy sose bízzunk önmagunkban! Mindegy, hogy a tizedik, századik vagy százezredik képünket készítjük épp, mindig ellenőrizzük önmagunkat. Mi volt a gond a fent leírt esetben? Nos az, hogy az eseménynek volt egy hivatalos fotósa, én pedig csak mint vendég vettem részt. Kb. egy órán keresztül csak üldögéltem és vártam. A figyelmem lankadt és nem voltam felkészülve a fotózásra fejben. Miután kimentünk az épület elé, megpróbáltam a lehető leggyorsabban dolgozni, hogy ne tartsak fel senkit, ne legyek útban és ne melegedjen ki (igen, akkor még nyár volt, nem úgy, mint mostanság) a fotóalanyom. Csak épp a beállításokra felejtettem el rálesni...

Az emberi tényező - és a hiba - tehát MINDIG benne van a pakliban! Betegség, fáradság vagy figyelmetlenség, mind közrejátszhat abban, hogy nem a megfelelő beállításokkal dolgozunk. Mit tehetünk tehát ez ellen? Nos az első jó tanács, hogy legyünk tisztában a fényképezőgépünk adottságaival. Tudjuk azt, hogy egy bizonyos beállítás (záridő, rekeszérték stb.) esetén hozzávetőlegesen milyen képet készít majd a gép. Nem árt tudni azt sem, hogy ezeket a szóban forgó beállításokat hogyan tudjuk a lehető leggyorsabban megváltoztatni. Ismerjük fényképezőgépünk menüjét, gombjait és gyorsbeállítási lehetőségeit is. Ha ezen is túl vagyunk, nem árt ezeket ellenőrizni sem (nehogy úgy járjatok, mint én :D). SOHA ne bízzunk eléggé önmagunkban, mindig csekkoljuk az adott beállításokat!

fotó: oneslidephotography.com

Mire érdemes odafigyelni? Először is nézzük meg, milyen módba állítottuk a gépet (A(v), Tv, S, P, M), hogy tudjuk, az adott pillanatban, mit állítunk az egyes gombokkal (pl. hogy a forgatható gombbal épp a záridót vagy a rekeszérték méretét szabályozzuk-e). Ezt követően ellenőrizzük, hogy hol áll a zársebesség, rekeszérték, és ha kell, állítsuk a megfelelő mennyiségre azt az értéket, amelyiket az adott módban épp állítani tudjuk (vagy válasszuk ki azt az üzemmódot, amelyik nekünk épp megfelel). Csekkoljuk még az érzékenységet is (ISO), mert, mint azt a mellékelt történet is mutatja, könnyen előfordulhat, hogy az előző beállítás nem megfelelő az új környezetben. Ráadásul ez az "előző" lehet akár a legutóbbi alkalom is, amikor a fényképezőgépünket kézbe vettük. Pillantsunk még rá a különféle effektekre (fekete-fehér, szépia, sport, portré, éjszakai stb.), mert ezek is nagyban (és nem kívánt módon) befolyásolhatják a végeredményt. Ha ez megvan, nézzük meg, hogy a gép beépített fénymérője megfelelő értéket mutat-e. Ha igen (azaz se nem túl sötét, se nem túl világos a kép), nagy valószínűséggel minden rendben van, kezdődhet a fotózás.

fotó: stockoto

A fent leírt értékeket, nem kifelejtve a fehéregyensúlyt sem, minden alkalommal érdemes ellenőrizni, valahányszor helyszínt váltunk (pl. kimegyünk a szabadba, elmegy a nap, visszamegyünk egy sötét terembe vagy átmegyünk egyik helyiségből a másikba). A felsorolás meglehetősen hosszú, de ha első pillantásra tudjuk, melyik értéket hol találjuk, és azzal is tisztában vagyunk, hogy egy esetleges hibaüzenettel "mit szeretne közölni velünk" fényképezőgépünk, akkor hamar rutinná válhat ez a folyamat. Persze ez sem garancia arra, hogy nem csúszhat hiba a számításba, nem kerülhet porszem a gépezetbe. De mint írtam, próbáljuk minimalizálni a hibák lehetőségét :)

Powered by SmugMug Log In