0712_Melyik a jó formátum? - atoszphotography

Melyik a jó formátum?

Lezárva a múlt heti sorozatot ma egy új témába vágok bele. Egy olyan témakört szedek szét kicsit, ami talán sokakat érdekelhet, még azokat is, akik nem rendszeresen kattogtatnak. Az ötlet nem saját, Laci barátom szegezett nekem egy kérdést pár nappal ezelőtt. Ez is rávilágított arra, hogy egy valós problémáról van szó akkor, amikor megpróbáljuk kiválasztani a fényképezőgépünk fájlformátumát.

A fent említett kérdés így hangzott: "Melyik a jó formátum, amit beállíthatok? Annyi van, hogy nem tudom, melyiket kell használni!" Nos igen, egy valamire való fényképezőgépen állíthatjuk a képformátumot, ami (leegyszerűsítve) azt jelenti, hogy meg tudjuk határozni, mennyire jó minőségű fotókat készítsen a gépünk. Az egyszerűbb, kompakt masináknál is van erre lehetőség, igaz, ott csak a JPEG-ek minőségét szabhatjuk meg, ami nem igazán számít formátumváltásnak. Szabadabb kezet kapunk a bridge és tükrös fényképezőgépeknél, itt ugyanis választhatunk RAW vagy JPEG formátumot is (vagy ezeknek a keverékét, csak, hogy még nehezebb legyen a dolgunk). De ne szaladjunk előre...

Miért jó, ha ki tudjuk választani a fájlformátumot? Nos alapvetően rengeteg helyet tudunk megspórolni a memóriakártyán, ha JPEG formátumban fotózunk. A RAW sajátja, hogy hatalmas méretű, ami részben a memóriakártya írási-olvasási sebessége miatt is problémát jelenthet, másrészt pedig sokkal hamarabb betelik tőlük egy "film". A legjobb minőséget egyébként a gépünk kvalitása határozza meg, a legalját pedig mi magunk állíthatjuk be. Ha hobbi szinten fotózunk, akkor ugyanis semmi szükség hatalmas méretű fotókra, amik csak a helyet foglalják majd a számítógépünkön.

Visszakanyarodva Laci kérdésére, hogy melyik a jó formátum... Nos, nincs jó vagy rossz, jobb vagy kevésbé alkalmas. Inkább azt mondanám, az adott helyzeteknek megfelelő beállításokat kell megválasztanunk. Mik a lehetőségeink? Nos alapvetően a JPEG a legelterjedtebb formátum, amiben minden fényképezőgép képes fotózni. Előnye, hogy kis helyet foglalnak és bármilyen képnézegető program, televízió és egyéb eszköz képes őket megnyitni és kezelni. Hátrányuk, hogy veszteségesen tömörítenek, ami annyit jelent, hogy sajnos bizonyos részletek el fognak veszni a kép elkészítését követően (mindjárt mutatok erre példát). Ez egyébként jól megmutatkozik a számokban is: egy kép RAW formátumban 8,25 megát foglal a merevlemezen, míg ugyanez a lehető legjobb minőségű JPEG-ben csak 7,06 mega. Ez persze fotónként változhat (amit írtam egy konkrét példa volt egy random fotóval), de jól mutatja a nagyságrendbeli különbséget.

A fentiekkel szemben áll a RAW fájlformátum, aminek több különféle előfordulási formája is létezik. A Nikon a NEF kiterjesztést használja, a Canon a CRW-t vagy CR2-t, az Adobe programok (Lightroom, Photoshop) pedig a DNG-t (digitális negatív). Általánosságban azonban mindegyikről ugyan az mondható el. Előnyük, hogy veszteségmentesen tömörítenek, ami azt jelenti, hogy minden apró részlet megmarad a fotónkon (mindjárt jön már tényleg a példa). Erre a kép utómunkálatainál van nagy szükségünk. Hátránya, hogy hatalmas helyet foglal, ráadásul csak a profi programok képesek kezelni őket. Ide tartoznak egyébként azok a szoftverek is, amiket a fényképezőgéphez kapunk, nem véletlenül adják őket nekünk. Még egy hátrány, hogy erre a formátumra nem vonatkoznak a kameránk bizonyos beállításai. Hiába kapcsoljuk például a fehéregyensúlyt napfényesre, bár az elkészítés után a kis LCD kijelzőn látjuk majd a hatást, a végső fotón nem (pont amiatt, mert maga a fényképezőgép is a JPEG formátumú képet jeleníti meg a kijelzőn, még akkor is, ha nem állítottuk be, hogy készítsen ilyet). Összegezve elmondható, hogy ha nem szépíted a képeidet a fotózást követően, akkor semmi szükséged a RAW formátumra. Azonban ha szeretnéd a legtöbbet kihozni a fotóidból, ideje váltani JPEG-ről! :)

Az előbb azt írtam, hogy a megfelelő szituációban a megfelelő beállítást érdemes használni. Jöjjön néhány példa. Érdemes a JPEG-et használni, ha például sportot fotózunk és tudjuk, hogy sok sorozatképet lövünk majd. Egy-egy ilyen sorozatnál rengeteg fotó készülhet (akár 10-12 másodpercenként), ami sok plusz tárhelyet igényel, főleg ha nagy a formátum (RAW). A kombinált variációt (RAW+JPEG) rendszerint sajtóeseményeken használom, amikor hazaérve gyorsan kell kidolgozni és küldeni a fotókat a megrendelőnek. Ilyenkor nincs idő beimportálni több száz képet a megfelelő programba és kiválasztani azt, amiből majd utómunkával ki tudjuk hozni a legjobbat. Ilyen esetben csak gyorsan átfutom a JPEG-eket, amiket azonnal megnyit a Windows képnézegető. Ezeken nagyjából látom is, hogy hogyan fog kinézni a végleges munka. Sebesen kiválasztok párat, berántom a RAW megfelelőjüket a Photoshopba és mehet is a gyors utómunka.

Végezetül pedig jöjjenek azok a bizonyos példák, amik (remélhetőleg) jól szemléltetik a RAW formátum erejét, illetve érthetővé teszik, mit jelent a veszteség nélküli tömörítés (zenei példával élve a RAW a fotózás WAV formátuma, a JPEG pedig az MP3 - nagyon sarkosan persze). Elsőként itt ez a fotó, aminek az eredeti verzióját (ahogy elkészült, vagyis a digitális negatívját) jobb oldalon láthatjátok. Ha ezt JPEG-ben lövöm, egyenesen a kukában landolhatott volna.

Kiexportáltam az eredeti fotót JPEG-ben, majd nekiestem az utómunkálatoknak. Jól látszik, meddig jutottam velük, amíg már szinte használhatatlan nem lett a fotó. Az árnyékokban egy rakás részlet elveszett, a színeket sem tudtam megfelelően beállítani, ráadásul a képzaj akkora volt, hogy a leredukálása során kásás lett a felvétel (kicsiben nem látszik, katt a képre). Ráadásul elég messze jártam a véglegestől...

Elmondható tehát, hogy ha komolyabban szeretnénk fotózni, érdemes a RAW-ot választani formátumnak. Ha pedig nem szeretnénk túlbonyolítani az életünket, maradjunk a JPEG-nél, de abból is érdemes a legjobbat (fine) választani a maximális minőség eléréséhez.

Powered by SmugMug Log In