0628_Egy nap munkája - 2. rész - atoszphotography

Egy nap munkája - 2. rész

Ahogy múlt héten beígértem, folytatódik az Egy nap munkája minisorozat. Eredetileg ez lett volna a harmadik rész, de az élet nagyobb rendező nálam, és nem úgy alakultak a munkáim, ahogy elterveztem előzőleg. Éppen ezért a 24 órás futam képeit sem tudom még bemutatni nektek és kiemelni közülük néhányat. Jelenleg, amikor ez a blogbejegyzés íródik, körülbelül a felén sikerült átrágnom magam. Hogy mi tart ilyen soká? Ezt a kérdést az ügyfelektől is rendre megkapom! Szerencsére most csak én vagyok a türelmetlen kliens, aki végre szeretné látni a végeredményt, de azért megmutatom, miért időigényes a képek feldolgozása.

Kezdjük az elején - ami tulajdonképpen a fotózás vége. Ekkor kezdődik ugyanis a képfeldolgozás folyamata. Bármennyire későn is érjek haza az eseményről, amit épp megörökítettem, az első dolgom mindig, hogy mentem a képeket. Ez úgy történik, hogy a memóriakártyát (vagyis a filmet) bedugom az asztali gépem kártyaolvasójába, és átmásolom a rajtuk lévő fájlokat az akció számára előre elkészített mappába. Illetve ennél azért bonyolultabb a helyzet...

Először is, mert nem mappát, hanem mapparendszert alkalmazok, hogy mindennek meglegyen a helye, és ha később keresek valamit, akkor ne teljen el vele a fél nap, mire megtalálom azt (amit épp kerestem). Rendszerint készítek egy Raw mappát, amibe - ahogy a neve is mutatja - a nyers képek kerülnek. Aztán van egy Preview nevű, ami az esetleges félkész képeknek a helye (ha meg kell mutatnom valamit az ügyfélnek, vagy nem tudom eldönteni egy képről, hogy s mint haladjak tovább a szépítésével). Minden mapparendszer része még egy High-Res nevű jószág is, amely a teljes felbontású végleges fotókat foglalja magába. Végül pedig a Retouch, amelyet nem kell különösebben magyarázni - ide jönnek azok a képek, amelyek külön figyelmet (és retust) kaptak.

Maga a másolás sem csak ctrl c+v módon működik. A Lightroom nevű program (amiről már olvashattatok korábban) import funkcióját használom. A lépés legfontosabb elemei, hogy átnevezem a nyers fotókat, a metaadatok (szöveges plusz információ a képtől, ami magán a felvételen nem látható) közé bekerülnek a szerzői jogok, valamint raw formátumból átkonvertálom a fotókat dng-re (ezek előnyeiről bővebben nemsokára). És persze nem utolsó sorban bekerülnek a megfelelő helyre a fotók. Így már legalább két másolatom van a képekből! Fontos eseményeknél még felmásolom az előbb említett digitális negatívokat a drive-omba is.

Miután minden kép beimportálódott a programba és megalkottam nekik az új katalógust, kezdődhet a munka mocskos része :D (vagy ahogy viccesen nevezem: a képek előhívása a digitális fotólaborban). Az első lépés a "zászlózás", vagyis a válogatási folyamat első köre, amikor kiszórom azokat a képeket, amik valami miatt (rossz helyen van a fókusz, bemozdult, túl- vagy alulexponáltak stb.) nem sikerültek és teljesen használhatatlanok. A jók mellé egy zászló kerül, a rosszakkal pedig nem foglalkozom többet. Ezt követően jön a második forduló, amikor azt vizsgálom, melyek azok a fotók, amik ugyan technikailag jók lettek, de semmi szükség rájuk (unalmasak, nem tartalmaznak semmilyen extra látványt, rossz a kompozíció stb.). Ezután már "csak" a harmadik forduló jön, amikor egyforma vagy hasonló felvételeknél (főként portréknál vagy csoportképeknél) kiválasztom a jobbikat (amikor mindenki a kamerába néz, senki sem pislant, nem áll be senki a háttérbe). Ez a három lépés már alapból rengeteg időt (órákat) vesz el. Szigorúnak kell lenni ugyanis önmagunkkal, nem szabad semmilyen szemetet sem benn hagyni a sorozatban.

Miután körülbelül a felére csökkent a képek mennyisége az eredetileg beimportáltakhoz képest, kezdődhet a javítás. Ezalatt apró lépéseket értek, ennél többre a Lightroom program nem is nagyon képes. Színkorrekció, expozíció javítás, kontraszt beállítása, zajcsökkentés - néhány azok közül, amikkel el lehet "játszani" a szoftveren belül. A javítás nagyja egyébként itt zajlik, csak néhány esetben alkalmazok Photoshopot. Íme egy előtte-utána fotó a LR-ben történő munkáról:

Miután a "pirossal megjelölt fotókat" - ezeket kell Photoshopban is javítani - is eltüntettem, már csak néhány apró javítás következik (főként bizonyos részek világosítása - fakítás és színégetés ahogy a magyar nevezi, vagy dodge & burn ahogy a francia, aki tud angolul; és ahogy jól is hangzik). A kész képekhez még kerül egy földrajzi koordináta, amit szintén a fotók metaadatai hordoznak majd. Ez csak arra szolgál, hogy mindenki számára világos legyen a pontos készítés helye.

Ha mindezzel megvagyunk, már csak létre kell hozni egy online fotóalbumot az oldalamon, és fel kell tölteni belé a kész fotókat. Azok a képek, amikhez nem tartozik zászló (vagyis amiket nem használtam végül), a kukába kerülnek, ami több tíz gigányi adattól szabadítja meg a merevlemezemet. A digitális negatívok végül megmaradnak, hogy ha később az ügyfél szeretne változtatni (mondjuk fekete-fehérben látni egy fotót), akkor el lehessen végezni gond nélkül a változtatást. A kész jpeg-ek pedig az oldalon maradnak az idők végezetéig, amíg világ a világ, egyfajta biztonsági másolatként (ez persze az ügyfelek számára is elérhető, hogy ne kelljen a saját pc-n tárolni több száz képet).

Higgyétek el, még leírni is sok volt, nemhogy végigcsinálni minden egyes alkalommal! Még egyszer átgondolom a lépéseket, nehogy kimaradjon bármi is. De azt hiszem, mindent számba vettem, szóval nagyjából így fest egy átlagos munkamenet minden egyes fotózást követően. Ez a folyamat persze személyre szabott, biztos vagyok benne, hogy más fotósok másként, jobban dolgoznak a programokkal. Nálam ez a munkamenet alakult ki az évek során, ezen próbálok csiszolni, persze nem sokat, mert idővel már kialakult egyfajta rutin, amit nem jó elveszíteni.

Nem ígérek inkább semmit, de elvileg jövő héten már tényleg jönnek a Slivakiaringes képek... ha érkezem velük! :D

Powered by SmugMug Log In