0614_A fotós mindig fotós? - atoszphotography

A fotós mindig fotós?

Üdvözlök minden kedves állandó, visszatérő és új olvasót! Engedjétek meg, hogy ma egy kicsit könnyedebb, személyesebb jellegű témát dobjak fel, hogy aztán jövő héten belecsaphassunk egy sokkal komolyabb, összetettebb hangvételű és feltételezhetően több részből álló bejegyzés-sorozatba. Ha bírtátok követni az előző hosszú mondatot, akkor jó hírem van, a nehezén már túl vagytok! :D

Ma a fent, a címben feltett kérdést szeretném egy kicsit körbejárni. Az ötlet onnan jött, hogy viszonylag kis eltéréssel tettek fel nekem két eltérő kérdést, amire mégis hasonló választ tudtam adni. Az egyik kérdés így szólt: "Szoktál ingyen is fotózni?" A másik pedig: "Mindig van nálad fényképezőgép?" Hogy mi az összefüggés a kettő között? Mondom! Kezdjük a másodikkal! Nos, természetesen nincs nálam fényképezőgép a nap 24 órájában, aminek igen egyszerű, prózai okai vannak. Egy téma, életünk lehetősége bármikor, de szó szerint BÁRMIKOR szembe jöhet velünk az utcán! De az is elég, ha csak meglátok valamit, egy szép égboltot, érdekes felhőket vagy egy olyan kompozíciót, ami nagyon megfogja a tekintetemet. Ki ne szeretné megörökíteni ezeket? A gond csak az, hogy a felszereléshez egy egész táska kell, vállon átdobható vagy hátizsák. Arra pedig az esetek nagy részében nincs lehetőségem, hogy mindig magam után húzzam ezeket.

A másik kérdésre egyik példaképem, Scott Kelby egy előadásában adott félig-meddig humoros választ: "Onnan tudod, hogy már profi szinten kezdted el a fotózást, hogy egy képet se készítesz ingyen!" Ez persze azért így teljesen nem igaz, és ő is csak egy poénnak szánta a prezentációja közben. De tény, hogy nagyon sokan érdeklődnek efelől (többen, mint gondoltam volna): hogyan lehetne "okosban" megoldani egy fotózást?! Van egy rossz hírem, általában két indokkal szoktam ingyen fotózni: vagy promóciós okokból, vagy pedig amikor magamnak készítem a képeket. Minden más egyéb lehetőség (rokon, barát, a barát haverjának a szomszédja....) kizárva! Ezt a mondatot persze tessék kellő mértékkel értelmezni és kezelni (vannak azért kivételek)!

Egyet azonban nem szabad elfelejteni: a fotózás nem csupán egy szakma, hanem életstílus is. Nagyon nehéz leállítani az agyunkat, hogy ne keresse folyamatosan a lehetőségeket, a formákat, a színeket, amiket szeretne megtartani a jövő számára. Egyszóval a fotós mindig fotós, hiába nincs a kezében a gép, hiába nem dolgozik éppen, hiába van egy sörözés közepette a haverokkal - a gépezet a fejedben folyamatosan dolgozik. Így aztán nem meglepő, hogy ha lehetőség van rá, akkor az ember fényképez akkor is, ha épp nem kérte meg rá senki. Így történt ez most vasárnap is, amikor egy kaszkadőrbemutatón jártam itt Dunaszerdahelyen. Nem voltam benne biztos, hogy lehet-e majd fotózni, de azért bekészítettem a hátizsákot (az utazós motyót). Aztán láss csodát, szerencsém volt, nemhogy lehetett, egyenesen megkérte a közönséget a helyi műsorközlő, hogy amikor csak tudnak, kattogtassanak. Nekem meg nem kellett több ennél! :D Mutatom az eredményeket :)

A vizuális felüdülés után már csak néhány záró gondolat mára. Ahogy említettem, terveim szerint jövő héten belefogok egy több (két vagy három, még nem tudom pontosan) részes bejegyzés-sorozatba, ami egyben az első ilyen jellegű felépítés is lesz itt a blogon. Remélem tetszeni fog és hasznosnak, tartalmasnak találjátok majd. Jövő kedden várlak vissza titeket! ;)

Powered by SmugMug Log In