0503_Nostalgia - atoszphotography

Nosztalgia

Kedves olvasók! Engedjétek meg nekem, hogy (mint azt a cím is mutatja) a mai blogbejegyzésem egy kicsit nosztalgikus legyen. Talán azért, mert öregszem, talán csak azért, mert a minap kerestem egy képet és véletlenül beleszaladtam a Zadvoort mappába... Ami a lényeg: a mai posztot azoknak ajánlom, akik inkább a stílusomért olvassák a blogot (állítólag van ilyen, mármint sajátos stílusom, nem blogom), nem pedig a fotózás szerelmeseinek, akik azért jöttek, hogy újabb okosságot tanuljanak (bocsi srácok, majd legközelebb!).

Szóval a minap keresgettem, és tök véletlenül bukkantam rá egy mappára, ami meglepően kevés képet tartalmazott. Sokkal több rémlett. Látjátok, ezért is érdemes néha kutakodni... mert van, hogy valamire rosszul emlékszünk! Az biztos, hogy menet közben nem másztak el a képek a merevlemezemről, szóval nem lett kevesebb :D De ezt a néhányat is örömmel néztem végig. Egyébként ezek a fotók Zandvoortban teljesen véletlenül készültek. Mármint... ez így nem teljesen igaz! Eleve a kis városkába is véletlenül jutottam el, ezért is mondom aztán, hogy maguk a képek is tök véletlenszerűen születtek. Történt ugyanis, hogy tavaly augusztusban valahogy elkeveredtem Amszterdamba. Majdnem egy teljes hónapot töltöttem Hollandia fővárosában, de a hétköznapok túl sűrűek voltak ahhoz, hogy akár csak körülnézzek benne. A hétvégék pedig - mondanom sem kell - túl rövidek ahhoz, hogy minden beleférjen. Aztán az egyik szombat reggel (puskázok a képek metaadataiból: 2015. augusztus 15-én) gondoltam egyet, és mint a menő nagyvárosiak, mégis otthagytam a nyüzsgő forgatagot. Tegyük hozzá, azon a részen, ahol laktunk, semmiféle nyüzsgés nem volt. Tulajdonképpen Amszterdam egy meglepően nyugis város a méretei ellenére. Szóval kigondoltam, hogy megnézek magamnak valamit a környéken. Mondjuk pár szélmalmot! Jó ötletnek tűnt. Utána is kerestem az egyébként nagyon gyér internetkapcsolatommal, hogy merre lenne érdemes elindulni. Találtam egy helyet ugyan, de messze nem keltette fel az érdeklődésemet annyira, mint Zandvoort. Ismerős volt a helység neve, ráadásul ott volta tenger is (azelőtt még sosem jártam tengernél). Szóval úgy döntöttem, a szélmalmok és Don Quijote várhatnak, talán majd hazafelé megállok ott, de most irány Amszterdam strandja!


Amíg vártam a villamosra, rágugliztam az aznapi időjárásra (nem véletlenül). Nem volt biztató, amit az előrejelzés mutatott (szél, eső és kerek egész 14 fok - akkor, amikor itthonról kaptam a híreket, hogy mindenki épp hőgutát kap és fuldoklik a saját verítékében), de volt nálam meleg holmi, esőkabát nekem és persze hű társamnak, Nikonkának is. Az eső azzal a lendülettel érkezett meg, ahogy felpattantam a villamosra, ami meg sem állt (jó, néha, pár megállónál igen) egészen a fő pályaudvarig. Ott aztán megkerestem a vonatomat, megváltottam a jegyemet, meghallgattam még egy dalt (valaki zongorázott egy nyilvános hangszeren) és nekiindultam a kalandnak :)

Az út maga nem több húsz percnél, a vonat tényleg csak két-három helyen áll meg, kényelmes, hűtött-fűtött (mikor melyik kell), a hollandok meg kulturáltan utaznak. Szóval élveztem az utazást, ami egy pici de hangulatos állomáson ért véget. Innen nem volt tovább, megérkeztem a végállomáshoz és egyben úti célomhoz is! Sajnálom, hogy nem készítettem képeket magáról a vasútállomásról, mert tényleg érdekes a felépítése, és magával ragadja az embert az atmoszférája. Kiérve az előtérbe találtam egy információs táblát, ami a maga egyszerűségével magyarázta el, hogy előre: tenger, mögötted a nagy semmi, jobbra és balra pedig a város terül el. A település maga egyébként nagyságrendileg Dunaszerdahely méretű, igaz egy csomó természeti terület tartozik hozzá, ahol senki nem lakik. Körülbelül (hú, ebben mindig rossz voltam) 200 méterre a vasútállomástól meg is érkeztem a tengerpartra. Hosszú partszakasz, tele szállodákkal és éttermekkel. Először csak hagytam, hogy magával ragadjon az érzés, ahogy ott állok Európa peremén :)

Persze miután kipipáltam a képzeletbeli bakancslistámon a pontokat, kezdtem visszatérni a valóságba. Akkor jöttem rá, hogy mennyi látnivaló (és fotózni való) van körülöttem! Előkaptam hát a gépet, és megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Merthogy az időjárás nem javult (leszámítva az esőt, az elállt), fújt a szél, alig voltak emberek a parton, az égbolt is lapos volt és mogorva. Ráadásul, sosem gondoltam volna, hogy ha valaha eljutok a tengerhez, akkor fázni fogok! Ez az én formám :D Miután kellő mennyiségű időt töltöttem el a strand főbejáratánál, elindultam a part menti bicikliúton (persze előtte jéghideg vízzel gondosan elmostam a homokot a lábamról, mert még nem fáztam eléggé). Már épp kezdtem volna megunni a dolgot, amikor találtam egy körforgalmat a közepén egy biztonsági autóval. Ekkor jutott eszembe (szó szerint mint akit tarkón vágtak hátulról), hogy hát elvileg itt van kérem szépen egy versenypálya is, a híres Zandvoort Ring (hivatalos nevén Circuit Park Zandvoort). Régen még F1-et is rendeztek ezen a hullámvasúton, nekem pedig ennél nem is kellett több! Előkaptam a térképet, és láss csodát, rajta volt. Ráadásul pont az út másik felén, épp ott, ahol álltam. Sajnos nem volt esemény a pályán, de azért körbejártam, amennyire csak lehetett. A vártnál rosszabb állapotban találtam, de azért így is örültem neki, hogy ott lehettem egy ilyen kultikus helyszínen.

A vasútállomáshoz visszafelé kerülőúton mentem, hogy lássak valamit a városból is. Az egész apró utcákból állt, tele hangulatos holland házakkal. Szép lassan aztán visszaértem a vonatomhoz, ahol még volt egy kis időm üldögélni. Örültem ennek a félig-meddig viharos napnak (na nem a vihar miatt), amit itt eltölthettem. És hogy eszmei értéke és mondanivalója is legyen a mai posztnak (és ne érezzétek azt, hogy feleslegesen olvastatok ennyit): annyira nyilvánvaló, hogy sok egyéb más miatt azért is készítünk fotókat, hogy az emlék megmaradjon a maga valójában és ne csak a fejünkben, az élményt pedig könnyebb legyen előhívni. Mégis úgy vélem, hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni akkor, amikor tonnaszámra készítjük a szelfiket és a semmitmondó (semmit mutató) csücsörítős képeket (tisztelet a kivételnek). Bár manapság már nem kell a filmtekercsekkel számolni és semmibe se kerül egy kép elkészítése a telefonunkkal, azért törekedjünk arra, hogy amikor lenyomjuk az exponálógombot, ne csak felesleges adathalmazt hozzunk létre, hanem valami értéket (ha másnak nem hát a magunk számára), olyan fotót, ami mutat is valamit. Végezetül pedig itt a teljes galéria a menet közben már elszórt képekkel együtt, valamint az összes Amszterdamban készített fotót is megtaláljátok lentebb. :)

Képek Amszterdamból

U.i.: Az kimaradt a beszámolóból, hogy a parton ettem életem egyik legfinomabb hamburgerét. Ráadásul ott jöttem rá, hogy tudok hollandul (mindenki tud hollandul, aki valaha tanult németet és tud francia akcentussal beszélni), mert bár én angolul kértem, az eladó végig hollandul dumált vissza... A lényeg, hogy jól megértettük egymást :D

Powered by SmugMug Log In