0329_Lepkeles - atoszphotography

Lepkeles

A cím ne tévesszen meg senkit, fotózásról (is) lesz szó a mai bejegyzésben. A Discovery csatorna "dokumentumfilmjeinek" sztoriboardját meghazudtoló eseményben volt részem a múlt héten. Természetesen nem tartom meg magamnak a történetet, máris mesélem a részleteket! ;)

Laci barátom ajánlotta fel egy kellemes csütörtöki délutánon (igazából szeles volt az idő és borult az ég, de így nem lehet sztorit kezdeni), hogy csatlakozzak hozzá és kis csapatához a következő napon, mint fotós, aki dokumentálja az eseményeket. Ők hárman egy különleges hobbinak szentelik szabadidejük nagy részét - megfigyelik és feljegyzik a helyi lepkefajok jelenlétét, mozgását, életét. A felkérés nagyon elgondolkodtatott, ráadásul csalódott is voltam amiatt, mert új időpontba kellett áthelyezni a Random Session II. fotóseseményt (ugyan arról a napról, nagypéntek délutánjáról beszélünk), így aztán úgy éreztem, megérdemlek egy kis kikapcsolódást kárpótlásként. Csupán egyetlen problémába ütköztem, de ezt is hamar orvosolni lehetett. A készenléti csomagomnak nem képezte részét a túracipő - ezidáig, ugyanis beszereztem hamar gyorsan egyet. Szóval minden készen állt a nagy kalandhoz!

Péntek reggel 7 után (mert a lepkék korán kelnek) már úton is voltunk a célunk felé. A kocsiban három lepkeimádó társam folyamatosan egy bizonyos, márciusban ébredező fajról beszéltek. Próbáltam odafigyelni és magamba szívni az infót. Megtudni mindent a Tarkaszövő nevű jószágról. Olyan okos lettem pillangó témában, mint még soha! Hamarosan meg is érkeztünk az első helyszínre. Egy gyönyörű tűlevelű erdő, enyhe emelkedővel (valószínűleg a hegyvidékinek az még síkságnak számít). A kocsi lepihent, mi pedig szedtük a motyót - mindenki a maga kis felszerelését -, és elindultunk! Merthogy - mint később megtudtam - nekünk nem volt jó a tűlevél, hanem lomberdőt kellett találnunk. Persze nem a vakvilágba mentünk, pontos tervet követtünk. Kisvártatva el is értünk egy mágikus határhoz, ahol a két fafajta egy vonalban váltotta fel egymást. Innentől vált izgalmassá a terep. Térdig (jó, bokáig) érő sár és iszapos terep - ebben gázoltunk, meg persze méteres fűben, mert az jó! :D Néztük a fák törzsét, sasoltuk a lepkéket, de bizony nem találtunk semmit. Aztán a lepkeszakértők megállapították, hogy biztosan az idő az oka, hogy nem repülnek ezek az állatkák. Azt is tudták, hogy délutánra még rosszabb időt jósoltak (borult ég, 0 napsütés és nagyobb szél), ezért sietni kellett tovább. Annyira, hogy még a gépet sem volt időm előszedni a táskából.

forrás: wikipédia

Épp úton voltunk a B terv helyszíne felé (ami egy teljesen más erdő), amikor a sasszemű lepkészek kiszúrtak az "út mellett" egy nyírfaerdőt. Miután leparkoltunk, hamar rádöbbentünk, hogy nincs is annyira az út mentén az a fasor, szóval a nyakunkba vettük a lábainkat, és árkon-bokron, tökön-babon és vízátfolyásokon, tarlón, mezőgazdasági sőt katonai területeken keresztül gyalogoltunk rendíthetetlenül előre. Itt szerencsére volt lehetőség lemaradni, és készíteni pár képet néhány érdekes... lényről.

Sajnos a lepkeőrültek itt sem jártak sikerrel, hiába keresgéltek a fákon és körülöttük. Semmi nem repült. Az egyetlen különbség a mi kis sztorink és a már említett Discovery sorozatok felépítése között az volt, hogy míg utóbbinál az utolsó helyszínen, amikor megérkezik a kétségbeesett csapat, előbb egy, majd egész felhőnyi lepkét találtak volna. De sajnos a mi rendezőnk az élet volt, így a harmadik erdőben se volt semmi (leszámítva néhány hangyát). Nemhogy egy speciális lepkét, de semmit (bogarat, méhet, akármit, ami repül) sem találtunk. Mit lehet hát ilyenkor tenni? A lepkekutató csak leszegett fejjel bandukol hazafelé, de a fotós... nos ő is :D És megpróbál közben valamit fényépezni. Témakeresés közben azért ráleltem néhány magányos fára, kidőlt fatönkre, ráadásul sikerült pár panorámát is készíteni. Így készült el a lepkelesről az a galéria, ami egy deka lepkét se tartalmaz.

Ujjgyakorlatnak (és felkészülésnek a természetfotó témájú fotós eseményünkre) nem volt rossz, de bevallom őszintén, nem ezek lettek életem képei. Bízom benne, hogy nem én voltam a rossz ómen, aki miatt nem futottunk lepkébe. Ezúton is szeretném megköszönni a meghívást, és bízom benne, hogy legközelebb is csatlakozhatom a kis csapathoz. És abban is, hogy akkor már találunk lepkét! :D

Powered by SmugMug Log In