0202_Királylányok és kalózok között - atoszphotography

Királylányok és kalózok között

Szerencsére nem az a legnagyobb hír az elmúlt hét eseményeiből, hogy átléptünk a februárba, de azért ezt is érdemes megjegyezni, elraktározni valahová a fejünkben. Ahogy halad az idő, egyre kevesebbszer írunk 15-öt tévedésből 2016 helyett, egyre inkább közelít a tél vége, sőt, két lábbal ugrottunk bele a farsang és a farsangi bálok időszakába! Pont ez, az ilyenkor esedékes mulatság ihlette meg a Csodafarm vezetőségét is. Jártam már náluk korábban is, és most vasárnap (31-én) ismét visszahívtak. Ismét ellátogattam fővárosunkba is, ráadásul a szemfülesebbek egy rakás változást is észrevehettek az oldalon! Hogy a felsorolt három ténynek mi köze egymáshoz? Mindegyik az elmúlt egy hétben történt! Kezdjük is a legutóbbival!

Akik rendszeresen látogatják oldalamat, észrevehették, hogy nemcsak a nyitólap, hanem sok más része is ráncfelvarráson ment keresztül az elmúlt időszakban. Sőt, megjelent egy teljesen új lap is, ahol a legfrissebb munkáimat láthatjátok. Így ha ott voltál egy eseményen, ahol én fotóztam, könnyen megszerezheted a képeket, amiken szerepelsz (és persze mondanom sem kell, mindezt ingyen és bérmentve). Hogy mi az oka a sok változásnak, és miért csak kicsinyenként, idővel robbannak ezek az apró kis bombácskák? Nos én is épp ezen méláztam a minap. Miért nem lehet mindent egyből jól csinálni? Miért nem indítottam el az oldalt azonnal az összes funkciójával? Miért voltak kezdetben rondák a galériák (mert bizony azok voltak)? Nos, a válasz igen egyszerű! Részben az időhiány számlájára írható, hogy nem tudok folyamatosan az oldallal és a dizájnnal foglalkozni, részben pedig azért vannak hiányosságok, mert nekem is időbe telik, míg felfedezem a tárhelyszolgáltató adta lehetőségeimet. Egyet mondhatok: aki fogékony az újdonságokra, az tartsa nyitva a szemét továbbra is, mert várhatóak még változások. :)

Evezzünk át izgalmasabb vizekre! Pénteken volt szerencsém ellátogatni a pozsonyi Danubius Gastro Expora. Sőt mi több, még fotózhattam is. Ismét a Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskolától kaptam lehetőséget, hiszen ők szerveztek tanulmányi kirándulást az ott tanuló szakácsok és cukrászok számára. A kiállítás hatalmas területén szinte mindennel találkozhatott az ember, aminek köze volt a gasztronómiához. Ráadásul a legtöbb helyen még kóstolót is lehetett kapni :D Az igazi hab a tortán pedig a felső emeleten helyet foglaló idegenforgalmi- fitnesz- és vadászkiállítás volt. Mondhatom, alig volt időm végigjárni és megörökíteni mindent a rendelkezésre álló négy óra alatt.

A munkahét persze nem ért véget pénteken (mint ahogy általában sosem), az igazi fénypontja épp vasárnap érkezett el. A dunaszerdahely Max bevásárlóközpontban található Csodafarm nevű valóban csodálatos helyen már nem először tevékenykedtem mint fotós. A gyerekek számára igazi élménysziget ez a játszóház, amikor pedig valamilyen extra akcióval is várják a kicsiket, akkor tényleg nem bírnak betelni az élményekkel. Én pedig ilyenkor imádom fotózni őket, mert az ő arcukra kiülő valódi érzések és érzelmek utánozhatatlanok és sehol máshol nem tudom ezeket a pillanatokat elkapni. Az egész eseményt beárnyékolta számomra egy "félreértés", amiből elég sokat tanultam úgy emberileg mint szakmailag... Szívem szerint a bejegyzésemet is erre az esetre szentelném de... meggyőztem magam, hogy inkább maradjak a pozitívumoknál. Így is teszek hát!

A kollégák többsége azt állítja, hogy a sportfotózás a legnehezebb műfaj úgy általában a fényképészet különböző területeit figyelembe véve. Szerintem ők még nem próbáltak meg gyerekeket fotózni :D Persze nem először dolgoztam már itt, gyerekekkel meg pláne nem, mindig megdöbbenek, mennyire melós összehozni egy jó képet róluk, főleg ha játszanak. Nem véletlenül van a kompakt gépeken a sport üzemmód mellett egy gyerekmód is! Kár, hogy az én kis Nikonomon nincs ilyen :D Ennek hiányában nekem kell összeügyeskednem manuálisan a jó fotót. Mert ugye amint már korábbi bejegyzésemben is taglaltam, jó felvételt nem is olyan könnyű készíteni. Ha pedig ezen a képen gyerekek is vannak, akkor az ott felsoroltakat szorozzátok meg mondjuk... tízzel. Mert a gyerekek jellemzően nem békések (kivéve ha alszanak, de ide nem aludni jöttek, épp ellenkezőleg), mozognak jobbra is, balra is, előre is, hátra is, ráadásul az esetek többségében mindezt még kombinálva teszik - magyarul össze-vissza rendszertelenül szaladgálnak! Ahogy kell :) Csak aztán legyen autofókusz (meg fotós), aki ezt bírja követni.

Az egyik lehetőség a jó kép készítésére a sorozatfotózás. Ha lehet, állítsátok át a gépet ebbe az üzemmódba, és kezdjetek el lőni (mármint a fényképezőgéppel, üljetek rá a kioldógombra). Ezt a technikát az angol szakzsargon spray and pray-nek hívja, ami szabad fordításban annyit tesz: szórj és imádkozz. Azaz vaktyúk is talál szemet alapon csak lesz egy éles, jól fókuszált fotó a 10-15 között, amit egyszuszra készítettünk. A másik lehetőség az úgynevezett szervo focus és backfocus lehetőségek együttes használata. Míg az előbbi lehetővé teszi, hogy a hozzánk közeledő vagy tőlünk távolodó objektumra (jelen esetben a gyerekekre) folyamatosan fókuszáljunk, a másik lehetőség egy külön fókuszáló és külön kioldó gombot hoz létre a fényképezőgépen. Ha ezt a kettőt vegyítjük a sorozatfotózással, viszonylag nagy esély van rá, hogy sikerül jó képet készíteni.

Az én titkom azonban más. A felsorolt technikák közül egyiket sem használtam a vasárnapi fotózásnál, sőt általában soha gyerekfotózáskor. Szeretem azokat a meghitt, titkos pillanatokat elkapni, amikor nem figyel a gyerkőc és nem befolyásolja a viselkedését az objektív közelsége. Akkor igazán önmaguk (mint általában minden ember), akkor készülnek az igazán ütős képek :)

Ha tetszettek a fotók, ne fogjátok vissza magatokat, ne tartsátok magatokban, ami bennetek van, mondjátok el a véleményeteket, hozzászólásotokat bátran. Aztán pedig lessétek a jövő heti bejegyzést is, amikor ismét egy farsangi bálról hozok majd beszámolót - ezúttal azonban nagyobb "gyerekek" közé megyek majd ;)

Powered by SmugMug Log In