0118_fotokiallitas - atoszphotography

Fotókiállítás

A múlt heti rövidre sikeredett kis bejegyzés után most jöjjön egy sokkal energikusabb, élménygazdagabb és izgalmasabb poszt. A sok esemény és történés közül most a szombatival foglalkozom, mert ez volt a legkülönlegesebb és a számomra legérdekesebb. A hétvégén ugyanis fotókiállításon jártam!

De kezdjük az elején! Pár héttel ezelőtt békésen üldögéltem egy kényelmes fotelban, amikor megzizzent a telefonom. Vasárnap este volt, így nem sok figyelmet szenteltem neki, de a kíváncsiság nagy úr (nem, nem vagyok függő), ezért meglestem hát, ki és mit szeretne. Egy felkérést kaptam, aminek hallatán (láttán) egyből izgatottá váltam. Meg is állítottam a filmet, amit épp néztem, mert válaszolni akartam. A felsővámosi Csemadok civilszervezet kért fel egy fotókiállítás értékelésére. Voltam már zsűritag, de mindig nagy megtiszteltetésnek élem meg, amikor arra kérnek fel, hogy megítéljem mások munkáját.
Természetesen egyből igent mondtam. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a szervezőknek és Németh Péter elnöknek a felkeresésért. Mint kiderült, ez egy amatőr kategóriájú fotóverseny, amelyet hagyományteremtő szándékkal rendeztek meg első ízben idén. Amikor meghallottam, hogy amatőr kategória, azonnal kialakult bennem egy elképzelés a fotókat illetően. Zsűriztem már amatőr versenyeken, iskolai fordulókon, így nagyjából már sejtettem, milyen minőségre számíthatok. Aztán pár nap múlva megkaptam egy linket, ahol (tudom, csalás) megnézhettem az összes felvételt, ami indult a versenyen. És ekkor jött az óriási megdöbbenés... A fotók ugyanis sokkal közelebb álltak a "profi kategóriához", mint a "kompakt gépekkel készített, találomra csukott szemmel lőtt" fotókhoz. El is kezdtem szemezgetni közülük, és azon kaptam magam, hogy igen nagy bajban vagyok a döntést illetően. De sebaj, majd a helyszínen - gondoltam naivan.

Nem kellett volna, mert nem lett egyszerűbb a választás ott sem. Megérkeztem a kultúrházhoz, ahol nagyon barátságos hangulat és kellemes légkör fogadott - pont ideális egy jó kis fotókiállításhoz. A lakosok már javában szavaztak (volt ugyanis három közönségdíj is), a szervezők pedig megkértek, hogy zsűritársaimmal szintén válasszuk ki az általunk legjobbnak vélt 3 fotót. Szép lassan, gondosan megnéztem az összes felvételt. Megálltam és szemügyre vételeztem őket, mert ha hiszitek, ha nem, kinyomtatva, a maga fizikai valójában sokkal érdekesebb egy fénykép, mint a monitoron bámulva. Ezt én magam sem hittem el egészen addig, amíg egyszer szembe nem találtam magam az egyik felvételemmel egy újságban. TELJESEN MÁS ÉRZÉS! A gondos körbeszaglászás után sikerült nagyjából leszűkíteni a kört 10-12 darab képre (nem tudom pontosan, mert a jegyzetem ottmaradt). Ezekből kettőt kiemeltem (de jó, már csak egy hiányzik!), maradt azonban még egy csomó nagyszerű fotó. Körbenéztem tehát, és még egyszer válogattam. Az eredmény: 7 kép, amiből egyre kellett rábökni - nem tudtam, melyik öklömet harapjam meg.
A végeredményben aztán az összesített szavazatok döntöttek. A zsűri visszavonult, és nehéz döntést hozott. Amikor hallom ezeket az elcsépelt közhelyeket, mindig csak legyintek egyet, de most tényleg ez volt a helyzet. És őszintén szólva, utáltam, hogy benne vagyok a zsűriben és "csak" három képet választhattam a majdnem száz beküldött műből. Nyomorult érzés, de végül dönteni kellett. Engedelmetekkel jöjjenek hát a győztes fotók (nem egy-kettő-három sorrendben):

Krüger Tibor fotója a tallósi malomról. A kép alkonyatkor készült, ami a legkiválóbb alkalom a tájképek készítésére. A hosszabb záridő (és talán ND filter) használatával éles képet, selymes vízfelületet és - ami a kedvencem - a fények különleges játékát kapta a készítő (jobb oldali nádas és a malom alsó része).

Görcs Emese több lovas témájú fotót is küldött, mindegyik portré jellegű volt (ami számomra alapból különlegessé tette ezeket a képeket). Végül erre esett a választásunk a különleges kompozíció és a ritka elkapott pillanat miatt (a mai napig nem tudom, hogy ez portré orientációval készült-e és utólag lett elforgatva vagy a fotós fekszik és a ló föléje hajol). Mindenesetre ettől olyan különleges ez a kép.

Nagy Árpád klasszikus tájképfotója egy erdőt ábrázol, a fák koronáján pedig a szemből világító nap játéka látható. A kép elkészítése nehezebb, mint az első látásra tűnhet, hiszen el kell találni a fény megfelelő mennyiségét úgy, hogy a háttér se égjen ki és az előtér se legyen bebukott. Míg a kép alsó részén jól láthatóak a nap valódi sugarai, a felső rész a sok fény miatt elmosódik, még különlegesebbé téve ezzel a képet.

Gratulálok a készítőknek!!! :) És mivel említettem, hogy lett néhány személyes kedvencen (a fenti három mellett - mert ha hiszitek ha nem, egybehangzó döntés volt a zsűrié), ezeket is bemutatnám.

Gányovics Mónika vízcsepp fotója nálam az egyik különdíjas. Jól megkomponált, tudatosan készített kép ez, amit a felkészültség is jól mutat. A háttér tökéletesen semleges, a vízcsepp a legjobb pillanatban lett elkapva. A fotó egyetlen hibája - emiatt nem került be a top 3-ba -, hogy a hullámok középpontja túlságosan kiesik a kép középpontjából (még az első fodrok sem látszódnak a bal oldal irányába). Ezt leszámítva ez egy szemet gyönyörködtető kép!

Görcs Emese nemcsak lovakat küldött nekünk. Fogalmam sincs, hogy mi látható ezen a fotón (jó, tudom, virág, de akkoris). Valahányszor elmentem mellette a kiállításon, azon kaptam magam, hogy a figyelmemet elragadja egy pillanatra ez a kép. Itt a helye a privát listámon!

Izsóf Zoltán képét nem kell magyarázni. A fotó különlegességét az előtér-háttér kontrasztja adja nemcsak színben, hanem a természet nagyságát bemutatva is (az előtérben az élet, a háttérben a pusztítás látható - mindkettő a természet műve). Nagyon tetszik a tűz színe és a tökéletesen elkapott pillanat. Talán a búza az előtérben nem a legélesebb (nehéz megállapítani erről a kis felbontású képről), de ez csak minimálisan rontja az egyébként nagyszerű képet.

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban itt van Hrucsík Noémi felvétele. A kép igazi vizuális élményt nyújt a maga különleges elgondolásával és tökéletes megkomponálásával. A lépcső korlátja a sarokból indul, teljesen kitölti a teret és elvezeti a tekintetünket a fotó középpontjába. Ráadásul technikailag is rendben van, sehol sem látható torzulás a képen.

Remélem azért azok a fotósok sem keserednek el, akik most nem lettek megemlítve (száz képet nem tudok elemezni egyesével). Mindenki, egytől egyig nagyszerű munkát végzett, és azt kívánom, hogy folytassák ezt a csodálatos tevékenységet! Legyen szó hobbiról vagy tudatos önfejlesztésről, a fotózás mindig a világ egyik legszebb elfoglaltság marad! :)
Bízom benne, hogy jövőre is megrendezik majd ezt a versenyt, és hogy ha meghívást kapok, ott tudok lenni ismét. Még egyszer hatalmas gratuláció a résztvevőknek és a szervezőknek is! Ha pedig nem értetek egyet velem, vagy saját véleményetek lenne a fotókról, akkor írjátok azt le kommentben, üzenetben vagy a facebook oldalamon.

Levezetésként pedig... A kiállítást követően beültem vacsorázni egy helyi gyorsétterembe. Ekkor voltam fültanúja (soha jobbkor) a következő párbeszédnek:

Három fiatal ül a szomszédos asztalnál (egy hallgat, kettő beszélget):

- Én sokkal jobban fotózom, mint Timi. Neki van egy jó gépe, azzal könnyű jó képet csinálni. Én csak telefonnal próbálkozom. 600 euró volt az övé, azzal már könnyű jól fotózni.
- Olyan drága, és nem is lehet akármennyi képet csinálni vele. Egyik fotós kollégám mondta, hogy az övé is már elöregedett. Mert megvan, hogy hányszor záródhat az objektív.
- Tudom, barátnőmé is kezd már elromlani. Van, hogy lenyomod a gombot, és nem kattanik, csak másodszorra. Aztán van olyan is, hogy lenyomod és sokára záródik csak az objektív.

Ennyit erről! Aki esetleg hasonlóságot vél felfedezni, az nem téved, az eset megtörtént és nem a képzelet szüleménye (én magamtól ilyen jót nem tudnék kitalálni :D). Mindenesetre a lehetőség mindenki számára adott, hisz "könnyű jó képet csinálni!"  :D

Powered by SmugMug Log In