1208_weekly - atoszphotography

Sötét oldal

A dolgos hétköznapok (és hétvégék) miatt számomra szinte elrepült az elmúlt egy hét. És már megint kedd van, itt az ideje egy újabb blogbejegyzésnek. Ígérem, ez a mai sokkal izgalmasabb lesz, mint a múlt heti "nekifutásos" poszt ; )

Kezdjük is a lényeggel: mivel is telt az elmúlt egy hét...? Nos, ha hiszitek, ha nem, még mindig gőzerővel, lázasan folyik a munka a háttérben. Honlapépítés, designolás, promóció... SOK-SOK munka van vele! És ami a legszörnyűbb, hogy még mindig nem úgy állok, ahogy szeretnék. Nem indult még el a körlevél, nem sikerült kialakítani még az összes portfólió galériát... apróságok, mégis napestig lehetne sorolni őket. És persze bosszant, hogy még nincsenek készen. De miért nincsenek? Azért, mert vannak ennél sokkal fontosabb és égetőbb feladataim is. Ilyen például az ajándéktárgyakkal való "szöszölés", hisz sokan közületek rendeltetek pólót, bögrét vagy naptárt. Apropó naptár: hétvégén elkészült a saját képeimből álló három összeállítás motorsport, állatok és természet témakörökben. Íme itt egy oldal az egyikből:

Ha tetszik, megrendelheted itt. Ha pedig kérdésed lenne, írj bátran! : )

Pontosan egy hete kedden találkoztam először személyesen a II. G osztály srácaival, akik előzetesen azzal kerestek fel, hogy egy szédületesen jó ötletük támadt. Ők a dunaszerdahelyi neratovicei téri Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskolában tanulnak, és most szombaton lesz a szalagavatójuk. Mivel kevesen vannak (össz-vissz 7-en), nem szerettek volna különösebb műsort előadni. Támadt azonban egy nagyszerű ötletük: készíteni akartak egy osztálybemutató kisvideót. A keddi megbeszélés igencsak tartalmasra (és hosszúra) sikeredett, a nulláról eljutottunk egy kész tervig. Mindenkinek bejött az ötlet, mindenki rábólintott és belevágott a munkába. A srácok kitalálták, hogy milyen jelmezekben jelennek meg majd a jövő heti felvételen, ki merre szalad majd egy adott pillanatban, én pedig leírtam a régimódi módszerrel (papír + toll) a szkriptet, vagyis, hogy ki mikor hol és mit fog csinálni, csak, hogy zökkenőmentes legyen a munkafolyamat.

Minden jól nézett ki, alakultak a képek a fejemben, kezdett összeállni a koncepció (amiről szándékosan nem írok konkrétumokat, mert nem szeretném előre lelőni a poént). Az, hogy gond van, csak hétfőn reggel derült ki :D Odaérve a sulihoz láttam, hogy se jelmez, se ötlet, se előzetesen beígért mintavideó, se zenék... SEMMI! Úgy tűnt, csak én készítettem el a házi feladatomat. Elindult a fejemben a gyors matek, mit kell így most már kihagyni, mit kellene beletenni, mi az, amit újra ki kell találni. Egy fokkal nagyobb volt a feszültség (és ennek következtében a hajtás is), mint szerettem volna. Ki nem állhatom, ha hajtani kell, mert akkor közben elvész a lényeg, nem lesz olyan minőségű a munkám, mint egyébként, ráadásul én is kevésbé tudok koncentrálni a képalkotásra és arra, hogy az, ami a fejemben van, végül a vászonra kerüljön. Na mindegy, a lényeg, hogy hosszas munka után elkészültek a felvételek. A vágás és utómunka még hátra van, de bízom benne, hogy sikerül összehozni egy jópofa videót a szalagavatóra.

Ami viszont sokkal jobban sült el (és szintén a múlt hét krónikájához tartozik), az a pénteki kiruccanásom Pozsonyba. Lehetőségem nyílt, hogy egy jó kis társasággal ellátogassak szeretett fővárosunkba, és megnézhessem a Titanic kiállítást. Egyszer már volt szerencsém látni a mélyből felhozott személyes tárgyak gyűjteményét, ezért most kifejezetten a fotózásra akartam koncentrálni.

TITANIC_BA_10

Amikor odaértünk a parkolóba, felemás érzés fogott el (azon felül, hogy fáztam). Az elsők között volt kiírva ugyanis, még mielőtt bármit is megmutattak volna (mondom, a parkolóban álltunk), hogy TILOS fotózni. Ez volt a rossz hír, a jó viszont az, hogy a mondat így folytatódott: vakuval és állvánnyal. Hahá, minden a legnagyobb rendben, készülhetnek a fotók! Sejtettem persze, hogy odabenn nem lesznek reflektorok, amik a munkámat segítik majd (részben a hangulat miatt, részben pedig a tárgyak megóvása érdekében), de a fene se hitte volna, hogy ennyire sötét lesz! Mondjuk intő jel lehetett volna a számomra, amikor a kis segítő leányzó (mert a biztonság kedvéért azért rákérdeztem, hogy az én kis böhöm DSLR gépemmel is szabad-e fotózni szigorúan vaku és állvány nélkül, vagy ez csak a mobilokra vonatkozik) kajánul vigyorgott, mondván: persze, hogy lehet, egész nyugodtan (közben pedig az arcára írva: hogyne, csináld csak, úgyis olyan sötét van odabenn, mint a barlangban). DE vállaltam a kihívást! ; )

TITANIC_BA_34

FIGYELEM! Egészségre ártalmas alapszintű fotós okosság következik! Aki allergiás rá, vagy nem kíváncsi, hogyan születnek a sötétben a fotók, az haladéktalanul tekerje tovább ezt a bekezdést!

Mint azt a neve is mutatja, FÉNYképeket készítek. Tehát képeket a fény segítségével. Hogy lehet mégis fotózni sötétben (vaku és állvány nélkül)? Nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Egyrészt segítségünkre siethetne a hosszú záridő, de mivel az állvány nem engedélyezett, így kézből tartva tuti, hogy elmosódottak lesznek a képek! Ott van még a rekesz, ha szép tágra nyitod, sokkal több fény kerül az érzékelőre. Ehhez azonban szükség van egy olyan objektívre, ami szép nagyra tudja nyitni a "szemét". Ilyen nem volt a birtokomban, maradt tehát egyetlen megoldás: az érzékenység emelése (ISO). Előnye, hogy rövid záridőnél is viszonylag világos képeket lehet készíteni (érdemes azonban odafigyelni rá, hogy ne legyenek bemozdultak a képek, mert még így is könnyű elmosódott fotókat lőni), hátránya azonban, hogy nagy lesz a képzaj a képeken (hogy mennyire nagy, azt gépe és gépváza válogatja).

TITANIC_BA_8

A fenti kis megjegyzést azért szerettem volna kiemelni picit, mert ez a lehetőség (az ISO beállítása) adott a kisebb, kompakt gépeken is, ráadásul sosem lehet tudni, mikor kerülünk épp olyan szituációba, amikor viszonylag sötétben kell fotót készíteni. Persze amikor azt mondom "sötét", senki ne gondoljon igazi, barlangi sötétségre. A gépnek mindenképp FÉNYRE van szüksége a fotó elkészítéséhez. Amit az emberi szem még tisztán és jól lát (elvégre itt is egy kiállítóteremben voltunk, ahol nem az volt a cél, hogy ne lehessen tisztán látni a tárgyakat), az a gép "szemének" (vagyis az objektívnek) már sötét lehet. Ha legközelebb adott lesz a lehetőség, éljetek vele, és emeljétek meg a fényérzékenységet akár a kompakt gépen, akár a mobilon. Ha pedig nem vagytok benne biztosak, hogy s mint működik az egész, állítsátok auto-ra az érzékenység szabályozóját, vagy kérdezzetek bátran facebook oldalamon : )

VASAR_BA_39
Powered by SmugMug Log In